Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Heredia, José-Maria de: A feledés (L'oubli Magyar nyelven)

Heredia, José-Maria de portréja

L'oubli (Francia)

Le temple est en ruine au haut du promontoire.

Et la Mort a mêlé, dans ce fauve terrain,

Les Déesses de marbre et les Héros d'airain

Dont l'herbe solitaire ensevelit la gloire.

 

Seul, parfois, un bouvier menant ses buffles boire,

De sa conque où soupire un antique refrain

Emplissant le ciel calme et l'horizon marin,

Sur l'azur infini dresse sa forme noire.

 

La Terre maternelle et douce aux anciens Dieux

Fait à chaque printemps, vainement éloquente,

Au chapiteau brisé verdir une autre acanthe ;

 

Mais l'Homme indifférent au rêve des aïeux

Ecoute sans frémir, du fond des nuits sereines,

La Mer qui se lamente en pleurant les sirènes.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

A feledés (Magyar)

A templom romban áll, hegyormon omladozva.

E kopár föld ölén rég elkeverte már

istennők s hősök ércszobrait a halál;

betemette a fű emléküket s a bodza.

 

A csordás néhanap barmát itatni hozza.

Tülkéből panaszos, ősrégi nóta száll,

s míg megtelik vele az ég s a láthatár,

a nagy azúr mezőn megnő árnyéka hosszan.

 

Az anyaföld kegyes az istenekhez itt:

minden tavasszal új virágot hajt – hiába –

tört oszlopfőiken egy-egy akantusz ága.

 

De az ember ma már nem érti őseit,

nem borzong meg, ha künn, derült nyáréjszakákon,

halott sziréneket siratva zúg a zátony.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap