Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hugo, Victor: A költő a mezőn sétálgat (Le poète s'en va dans les champs Magyar nyelven)

Hugo, Victor portréja

Le poète s'en va dans les champs (Francia)

Le poète s'en va dans les champs ; il admire,

Il adore ; il écoute en lui-même une lyre ;

Et le voyant venir, les fleurs, toutes les fleurs,

Celles qui des rubis font pâlir les couleurs,

Celles qui des paons même éclipseraient les queues,

Les petites fleurs d'or, les petites fleurs bleues,

Prennent, pour l'accueillir agitant leurs bouquets,

De petits airs penchés ou de grands airs coquets,

Et, familièrement, car cela sied aux belles :

- Tiens ! c'est notre amoureux qui passe ! disent-elles.

Et, pleins de jour et d'ombre et de confuses voix,

Les grands arbres profonds qui vivent dans les bois,

Tous ces vieillards, les ifs, les tilleuls, les érables,

Les saules tout ridés, les chênes vénérables,

L'orme au branchage noir, de mousse appesanti,

Comme les ulémas quand paraît le muphti,

Lui font de grands saluts et courbent jusqu'à terre

Leurs têtes de feuillée et leurs barbes de lierre,

Contemplent de son front la sereine lueur,

Et murmurent tout bas : C'est lui ! c'est le rêveur !



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

A költő a mezőn sétálgat (Magyar)

A költő a mezőn sétálgat, és a lelke

ámul, imádkozik; egy lant szól zengve benne;

s hogy észreveszik, a sok virág mindahány,

az, melyhez mérve a rubint is halavány,

az, melynek színe a pávatollnál merészebb,

s a kis aranyszínűk meg a parányi kékek

csokrukkal mind felé intenek, ez kecses

mosollyal bókol, az kacéran is begyes,

s meghitten, mivel a szépnemhez ez az illő:

Vigyázz, szerelmesünk — suttogják —, aki itt jő!

Száz nesszel, fénnyel és árnnyal telten a mély

lombú öreg fa mind, mely az erdőben él,

e sok vén: a juhar, az éger és a hársfa,

a ráncos fűz s a tölgy, e tisztes pátriárka,

a sötétágu szil, mit a moha benő,

mint ulemák, mikor a mufti lép elő,

mélységes bókokat vágva egész a földre

hajtják lombos fejük s loncszakálluk előtte,

s úgy sugják, látva a derűsen ragyogó,

tiszta fényt homlokán: Ez ő, az álmodó!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap