Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hugo, Victor: Mivel ajkamhoz ért (Puisque j'ai mis ma lèvre à ta coupe encor pleine Magyar nyelven)

Hugo, Victor portréja

Puisque j'ai mis ma lèvre à ta coupe encor pleine (Francia)

Puisque j'ai mis ma lèvre à ta coupe encor pleine ;

Puisque j'ai dans tes mains posé mon front pâli ;

Puisque j'ai respiré parfois la douce haleine

De ton âme, parfum dans l'ombre enseveli ;

 

Puisqu'il me fut donné de t'entendre me dire

Les mots où se répand le coeur mystérieux ;

Puisque j'ai vu pleurer, puisque j'ai vu sourire

Ta bouche sur ma bouche et tes yeux sur mes yeux ;

 

Puisque j'ai vu briller sur ma tête ravie

Un rayon de ton astre, hélas ! voilé toujours ;

Puisque j'ai vu tomber dans l'onde de ma vie

Une feuille de rose arrachée à tes jours ;

 

Je puis maintenant dire aux rapides années :

- Passez ! passez toujours ! je n'ai plus à vieillir !

Allez-vous-en avec vos fleurs toutes fanées ;

J'ai dans l'âme une fleur que nul ne peut cueillir !

 

Votre aile en le heurtant ne fera rien répandre

Du vase où je m'abreuve et que j'ai bien rempli.

Mon âme a plus de feu que vous n'avez de cendre !

Mon coeur a plus d'amour que vous n'avez d'oubli !



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

Mivel ajkamhoz ért (Magyar)

 

Mivel ajkamhoz ért színültig teli kelyhed,

és sápadt homlokom kezedben nyughatott,

mivel beszívtam én nemegyszer drága lelked

lehelletét, e mély homályú illatot,

 

mivel titokzatos szíved nekem kitárult,

s olykor megadatott beszédét hallanom,

mivel ott zokogott, mivel mosolyra lágyult

szemed szemem előtt és ajkad ajkamon,

 

mivelhogy sugarát üdvözült főmre szórta,

örökké fátyolos világú csillagod,

és nyaradból lehullt egy gyenge szirmu rózsa,

amelyet életem árja elringatott,

 

most azt mondhatom az időnek, míg tovább száll:

— Vágtass, ha jólesik! Az én időm örök!

Vidd hervadt csokrodat magaddal: szebb virágszál

nyílik lelkemben, azt soha le nem töröd!

 

Nem dönthetik fel a friss vízzel teli korsót

vad szárnycsapásaid. Minden hamud kevés:

lelkemnek lobogó máglyáját ki nem oltod!

Szerelmes szívemen nem győz a feledés!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap