Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hébert, Anne: A zárt szoba (La chambre fermée Magyar nyelven)

Hébert, Anne portréja

La chambre fermée (Francia)

Qui donc m’a conduite ici?
Il y a certainement quelqu’un
Qui a soufflé sur mes pas.
Quand est-ce que cela s’est fait?
Avec la complicité de quel ami tranquille?
Le consentement profond de quelle nuit longue?
 
Qui donc a dessiné la chambre?
Dans quel instant calme
A-t-on imaginé le plafond bas
La petite table verte et le couteau minuscule
Le lit de bois noir
Et toute la rose du feu
En ses jupes pourpres gonflées
Autour de son coeur possédé et gardé
Sous les flammes oranges et bleues?
 
Qui donc a pris la juste mesure
De la croix tremblante de mes bras étendus?
Les quatre points cardinaux
Originent au bout de mes doigts
Pourvu que je tourne sur moi-męme
Quatre fois
Tant que durera le souvenir
Du jour et de la nuit.
 
Mon coeur sur la table posé,
Qui donc a mis le couvert avec soin,
Affilé le petit couteau
Sans aucun tourment
Ni précipitation?
Ma chair sétonne et sépuise
Sans cet hôte coutumier
Entre ses côtes déraciné.
La couleur claire du sang
Scelle la voűte creuse
Et mes mains croisées
Sur cet espace dévasté
Se glacent et s’enchantent de vide.
 
O doux corps qui dort
Le lit de bois noir te contient
Et tenferme strictement pourvu que tu ne bouges.
Surtout nouvre pas les yeux!
Songe un peu
Si tu allais voir
La table servie et le couvert qui brille!
 
Laisse, laisse le feu teindre
La chambre de reflets
Et műrir et ton coeur et ta chair;
Triste époux tranchés et perdus.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lapoesiequejaime.net

A zárt szoba (Magyar)

Vajon ki kísért be ide?
Valaki biztosan van
Aki nyomomban szuszogott.
De mikor történhetett?
Melyik csöndes barátom lehet cinkos itt?
Mily hosszú éj mélységes beleegyezése?
 
Ki vázolhatta a szobát fel?
Milyen nyugalmas percben
Képzelték el az alacsony plafont
A kicsiny zöld asztalkát és a parányi kést
A fekete faágyat
S a tűzrózsákat mind
Duzzadt bíbor szoknyáikban
Narancs és kék lángok alatt
Bezárt és őrizett szívük körül?
 
Ki vett pontos mértéket
Kitárt karom remegő keresztjéről?
A négy fő pontja ujjaim
Hegyén ered feltéve hogy
Magam körül is négyszer
Megfordulok
Addig amíg a nappal
 S az éj emléke tart.
 
Szívem az asztalon hever
Ki terített itt ilyen gondosan
Ki fenhette meg gyötrelem
S kapkodás nélkül
Ezt a parányi kést?
Testem megdöbben s kimerül
Bordái közül kiszakított
Szokott lakója nélkül.
A vér halvány szine
Pecsét a boltos üregen
És összefont kezem
Ezen a feldúlt űrön
Jéggé fagy megbűvöli a hiány.
 
Ó lanyha test szunnyadva
Befogad a fekete faágy
És bezár szorosan hogyha nem forgolódsz.
Főleg a szemed ki ne nyisd!
Egy kissé révedezz
Akartad-e látni
Az asztalt és a tündöklő terítőt!
 
Hagyd hadd színezze a tűz
Visszfénye a szobát
Érlelje csak szíved és tested:
Külön-szakadt s elveszett hitvesek ők.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSz. E.

minimap