Tardieu, Jean: A létige panasza (Complainte du verbe Être Magyar nyelven)
|
|
Complainte du verbe Être (Francia)Je serai je ne serai plus je serai ce caillou toi tu seras moi je serai je ne serai plus quand tu ne seras plus tu seras ce caillou.
Quand tu seras ce caillou c’est déjà comme si tu étais n’étais plus j’aurai perdu tu as perdu j’ai perdu d’avance. Je suis déjà déjà cette pierre trouée qui n’entend pas qui ne voit pas ne bouge plus.
Bientôt hier demain tout de suite déjà je suis j’étais je serai cet objet trouvé inerte oublié sous les décombres ou dans le feu ou l’herbe froide ou dans la flaque d’eau, pierre poreuse qui simule un murmure ou siffle et qui se tait.
Par l’eau par l’ombre et par le soleil submergé objet sans yeux sans lèvres noir sur blanc (l’œil mi-clos pour faire rire ou une seule dent pour faire peur) j’étais je serai je suis déjà la pierre solitaire oubliée là le mot le seul sans fin toujours le même ressassé.
|
A létige panasza (Magyar)Leszek már nem leszek kavics leszek te leszel én leszek többé már nem leszek ha többé nem leszel majd leszel kavics.
Ha majd kavics leszel mintha már nem lennél soha, vesztettél vesztettünk elvesztem már ma is. Úgy biza úgy biza ez a likas kavics vagyok amely se hall se lát és nem moccan soha.
Nemsoká tegnap es holnap és csakhamar az vagyok az voltam az leszek az az élettelen ottfeledett dolog szemétben tűz között vagy a hűvös füvön pocsolya közepén, lyukacsos egy kavics néma de mímeli hogy füttyent vagy susog.
Elönti vagy az árny vagy a víz vagy a nap szeme-nincs szája-nincs fekete-fehér dolog (fennakadt a szeme de nevetséges így nincsen csak egy foga ijesztgetni való) az voltam az leszek már most is az vagyok az az élettelen ottfeledett kavics a szó a lét maga változatlan kopott.
|
