Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Emmanuel, Pierre: Emmausz (Emmaüs Magyar nyelven)

Emmanuel, Pierre portréja

Emmaüs (Francia)

Langue de l'homme ton nom est louange
Toute parole naît de toi.
Tu es plus féconde que les campagnes:
Quand l'homme parle ses vergers s'inclinent
Chargés de fruit.
Quand l'homme forme pieusement la parole
Il forme son propre cœur
Configuration bienheureuse
Le pouvoir du verbe dépasse
Ce que les sages croient en savoir:
Pourtant le premier venu le possède
Si sa voix est posée en Dieu.
 
Qui soliloque est un mur:
Il se renvoie son haleine,
Se respire comme sa maladie.
L'homme qui parle brise le mur.
En tout ce qu'il dit c'est à Toi qu'il parle.
Absolument tout ce qu'il dit
C'est Toi au fond.
A Toi dès le réveil je m'adresse
Pour que Tu m'ouvres les yeux.
 
Sans Toi je manque d'air: donne-moi le souffle.
Sans Toi je suis inane donne-moi le sens.
Ôte de moi comme la zizanie
Les paroles poussant d'elles-mêmes.
Chasse comme autant de démons
Celles que je forme sans Toi,
Ces chiennes que je lâche à mes trousses,
Ces juges que je me constitue.
Chasse-moi de moi-même, Dieu juste
Avant que mon mauvais moi ne me tue.
 
A ma parole telle que Tu la donnes
Convertis-moi Toi seul es le Sens.
Rends ma langue toujours plus attentive
Enseigne-moi comment Te parler
Quand je me parle. Quand je parle aux autres.
Même si j'entre en dispute avec Toi
Que ma contestation soit louange.
Comment chanter sans monter vers Toi ?
Parler sans célébrer ton haleine ?
Le moindre dialogue est un rituel
Où tu romps le pain du silence.
Béni soit ton Verbe qui à chaque rencontre
Renouvelle Emmaüs.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://croire.la-croix.com

Emmausz (Magyar)

Emberi nyelv dicséret a neved
Minden szó tőled születik.
Termékenyebb vagy, mint a dús mezők:
Ha az ember szól, fái meghajolnak
Gyümölccsel rakottan.
Ha az ember szentül képzi a szókat
Saját szívét alakítja.
Áldott átalakulás!
A szó hatalma túlhaladja
Mindazt mit a bölcsek tudni vélnek róla:
De bárki bírja a hatalmat
Ha hangját Istenben leheli ki.
 
Zárkafal mindaz, ki önmagának szól:
Magába küldi vissza leheletét
Önmagát lélegzi mint saját betegségét.
A máshoz szóló ember megtöri a falat.
Bármit is mond, Hozzád szól abban.
Mindaz amit mond kizárólag
Te vagy, Te vagy a szó mélyén.
Hozzád szólok már az ébredéstől
Hogy megnyissad szemem.
 
Nélküled elfogy a levegőm: légy Te leheletem.
Nélküled tompa vagyok: légy Te érző idegem.
Tépd ki belőlem a konkolyt
A maguktól burjánzó szókat.
Űzd el démonokként
A Nélküled képzetteket
A nyomomban ólálkodó szuka-szókat
Űzd el e magam-alkotta bírákat.
Űzz el engem önmagámtól is, igaz Istenem
Mielőtt rossz énem végezne velem.
 
Ahhoz a szavamhoz, amelyet Te adsz
Téríts meg engem: egyedül Te vagy az értelem.
Tedd egyre figyelmesebbé nyelvemet.
Taníts meg hogyan beszéljek Hozzád
Ha magamhoz szólok. Ha máshoz szólok.
Mégha vitába kezdek is Veled
Legyen dicséret tiltakozásom.
Hogyan is énekelnék ha nem szállnék Feléd?
Szólhatnék anélkül hogy leheletedet ünnepelném?
Ünnepi mise bármily parányi párbeszéd
Ahol te töröd meg a csend kenyerét.
A Te Igéd legyen áldott!
Aki új Emmauszt teremt
Minden találkozással.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSz. F.

minimap