Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Larbaud, Valéry: Óda (Ode Magyar nyelven)

Larbaud, Valéry portréja

Ode (Francia)

Prête-moi ton grand bruit, ta grande allure si douce,

Ton glissement nocturne à travers l'Europe illuminée,

Ô train de luxe ! et l'angoissante musique

Qui bruit le long de tes couloirs de cuir doré,

Tandis que derrière les portes laquées, aux loquets de cuivre lourd,

Dorment les millionnaires.

 

Je parcours en chantonnant tes couloirs

Et je suis ta course vers Vienne et Budapest,

Mêlant ma voix à tes cent mille voix,

Ô Harmonika-Zug !

 

J’ai senti pour la première fois toute la douceur de vivre,

Dans une cabine du Nord-Express, entre Wirballen et Pskow

On glissait à travers des prairies où des bergers,

Au pied de groupes de grands arbres pareils à des collines,

Étaient vêtus de peaux de moutons crues et sales…

(Huit heures du matin en automne, et la belle cantatrice

Aux yeux violets chantait dans la cabine à côté.)

Et vous, grandes places à travers lesquelles j’ai vu passer la Sibérie et les

Monts du Samnium,

La Castille âpre et sans fleurs, et la mer de Marmara sous une pluie tiède !

 

Prêtez-moi, ô Orient-Express, Sud-Brenner-Bahn, prêtez-moi

Vos miraculeux bruits sourds et

Vos vibrantes voix de chanterelle ;

Prêtez-moi la respiration légère et facile

Des locomotives hautes et minces, aux mouvements

Si aisés, les locomotives des rapides,

Précédant sans effort quatre wagons jaunes à lettre d’or

Dans la solitudes montagnardes de la Serbie,

Et, plus loin, à travers la Bulgarie pleine de roses…

 

Ah ! Il faut que ces bruits et que ce mouvement

Entrent dans mes poèmes et disent

Pour moi ma vie indicible, ma vie

D’enfant qui ne veut rien savoir, sinon

Espérer éternellement des choses vagues.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.paperblog.fr

Óda (Magyar)

Ó kölcsönözd nekem a zajt, az édes ritmusú,

Merész siklást a kivilágított világon át,

Luxusvonat! – s félelmetes zenédet,

Mely végigharsog cifra bőrrel ékes folyosókon,

Míg súlyos rézkilincsek és lakkajtók mögött

A milliárdosok alusznak.

 

Dudolva járom folyosóidat

S híven megyek veled Bécs s Budapest felé:

A hangom elvegyül ezernyi hangjaiddal,

Ó Harmonika-Zug!

 

Hogy élni milyen édes, azt először

A Nord-Expressen, Pskow és Wirballen közt

Éreztem át.

Mezők közt vitt az út, hol a juhászok

Dombhoz hasonló fák lábánál álltak

A nyers és szennyes birkabőrbekecsben…

(Nyolc óra reggel, ősz, s az ibolyaszemű,

Szép énekesnő énekelt a szomszédos kupéban.)

S ti, tükörablakok, miken keresztül elvonulni láttam

Szibériát s a Samnium hegyormait,

Kasztíliát virágtalan-kopáran,

S a Márvány-tengert langy eső alatt!

 

Adjátok nékem, Orient-Express, Süd-Brenner-Bahn,

Csodálatos, siket zenéteket,

Vibrálva síró üveghangotok;

Adjátok nékem a magas, de keskeny mozdonyok

Könnyű és friss lélegzetvételét, –

A gyorsvonat szép mozdonyaiét, amelyek

Biztosan és játszva mennek aranybetűs nagy

Sárgaszín vagon előtt a szerb hegyek magányos

Zugain s odébb, rózsával telt Bulgárián át…

 

Ó kell, hogy mind e zaj és mind e mozgás

Átmenjen verseimbe s mondja el

Helyettem elmondhatlan életem:

Gyermek vagyok, ki nem tud mást, csak ezt:

Remélni mindörökre határozatlan dolgokat.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://epa.oszk.hu

minimap