Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Reverdy, Pierre: Csillagháló (Filet d'astres Magyar nyelven)

Reverdy, Pierre portréja

Filet d'astres (Francia)

La seule clef du ciel entre ces rochers blancs

C'est l'aigle

Quand la lame de fer coupe la vague en deux

Ma main écrit ton nom sur la glace déserte

Un navire indécis navigue vers mes yeux

Les rayons du soleil tombent en lourdes tresses

Au bord du matin blanc

Et sur le sable fin les pistes en détresse

Tournent à tous les vents

L'ombre silencieuse est humide

Autour de l'horizon et sous les rochers noirs

Où le poisson mourant joue sa dernière carte

Le côté blanc de notre espoir

Dans l'émouvant et doux sillage de la barque

Suit le trait d'union entre les continents

Dans le grelot d'azur immense perle vide

Midi sonne au vibrant métal

Toutes les bouches plus avides se taisent au même

signal

Quand le chemin s'ouvre et s'anime

Aux reflets dansants du falot

Le chemin qui rampe et qui brille

Le chemin secret plein d'échos

d'éclairs de lanterne et d'étoiles

de formes dans la vapeur d'eau

Sur les têtes noyées sans rêve et sans mystère

Les têtes détachées des astres sans halo



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wikipoemes.com

Csillagháló (Magyar)

Az égbolt kulcsaként fehér sziklák között

egy sas kereng

tajtékot hasít ketté a penge

kezem tükörre rója nevedet

szédelgő hajó úszik szemembe

a nap kidobja vaskos fonatát

fehér reggeli partra

és a könnyű homok gyűrt rajzolatát

százféle szél kavarja

körben a láthatáron sziklák sötét tövénél

árnyék nedves és hallgatag fala

hová haldokló hal jár hogy kártyáit kivesse

vak reményünk fénylő hátoldala

úszik hogy földrészek közt a kapcsot megkeresse

viszi kavargó lágy barázda

az égzúgásban óriás gyöngy üres héj

míg nem csendül a dél pengő acélja

minden tátongó száj jelre csukódik össze

néma

mikor az út széthasad és ködlámpafénytől

táncol a mélye árka

midőn az út ragyog egy dombra ér föl

midőn visszhangok ágya

lesz és villámoké meg csillagfényeké

megannyi forma pára

a vízbefúltak álomtalan titoktalan fején az összes

csillag lehullt fej hiányzik glóriája



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hu.scribd.com

minimap