Amen (Francia)
Nul seigneur je n'appelle, et pas de clarté dans la nuit.
La mort qu'iL me faudra contre moi, dans ma chair,
prendre comme une femme,
Est la pierre d'humilité que je dois toucher en esprit,
Le degré le plus bas, la séparation intolérable
D'avec ce que je saisirai, terre ou main, dans l'abandon
sans exemple de ce passage –
Et ce total renversement du ciel qu'on n'imagine pas.
Mais qu'il soit dit ici que j'accepte et ne demande rien
Pour prix d'une soumission qui porte en soi la récompense.
Et laquelle, et pourquoi, je ne sais point :
Où je m'agenouille il n'est foi ni orgueil, ni espérance.
Mais comme à travers l'œil qu'ouvre la lune sous la nuit.
Retour au paysage impalpable des origines,
Cendre embrassant la cendre et vent calme qui la bénit. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.poemes.co |
|
Ámen (Magyar)
Nem nevezek meg urat, és nem látok fényt az éjszakában.
A halál, melyet magamhoz kell szorítanom, mint egy nőt,
testemhez kell szorítanom,
Alázat köve, mit lélekben érintenem kell,
A legalsó fok, a tűrhetetlen elszakadás
Attól, amit majd megfogok, föld vagy kéz, ez utazás
példátlan magányában –
S az elképzelhetetlenül a feje tetejére állított ég.
De máris kijelentem, hogy elfogadom, sőt még díjat se
Várok ezért a megadásért, amely magában hordja jutalmát.
Hogy milyet, és miért, nem tudhatom:
Se hit, se gőg, se remény ott, ahol én térdepelek,
Csak, akár a hold éjszakába-nyitott szemén át,
Visszatérés a kitapinthatatlan kezdetekhez,
Hamut ölelő hamu, és a halk szél, amely megáldja.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://irc.sunchat.hu/vers/ |
|