Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Réda, Jacques: Könyvek földje (Terre des livres Magyar nyelven)

Réda, Jacques portréja

Terre des livres (Francia)

Longtemps après l'arrachement des dernières fusées,

Dans les coins abrités des ruines de nos maisons

Pour veiller les milliards de morts les livres resteront

Tout seuls sur la planète.

Mais les yeux des milliards de mots qui lisaient

dans les nôtres,

Cherchant à voir encore,

Feront-ils de leurs cils un souffle de forêt

Sur la terre à nouveau muette?

Autant demander si la mer se souviendra du

battement de nos jambes; le vent,

D'Ulysse entrant nu dans le cercle des jeunes filles.

Ô belle au bois dormant,

La lumière aura fui comme s'abaisse une paupière,

Et le soleil ôtant son casque

Verra choir une larme entre ses pieds qui

ne bougent plus.

Nul n'entendra le bâton aveugle du poète

Toucher le rebord de la pierre au seuil déserté,

Lui qui dans l'imparfait déjà heurte et nous a précédés

Quand nous étions encore à jouer sous vos yeux,

Incrédules étoiles.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://colecizj.easyvserver.com/pfredter.htm

Könyvek földje (Magyar)

Jóval az utolsó rakéták kibocsátása után

Rombadőlt házaink védett zugaiban

Egyedül maradnak a bolygón a könyvek,

Hogy őrködjenek a halottak milliárdjai fölött.

De a szók milliárdjainak szeme mely a

miénkben olvasott,

Még ezután is látni akarva,

Tud-e még erdőzúgást kelteni szemöldökeivel

Az újra elnémult földön?

Mintha a tengertől kérdenénk, emlékszik-e

lábaink csapásaira; vagy a széltől,

Emlékszik-e Odüsszeuszra, mikor meztelenül ott

termett a fiatal lányok között.

Ó a csipkerózsika-fény

Úgy elillan akkorra, ahogy egy pilla lecsukódik,

És a nap, levéve sisakját,

Egy könnycseppet lát lehullani immár mozdulatlan

lába elé.

Senki se hallja koppanni majd a költő

Vak botját az elhagyott küszöb kő-szegélyén,

Őt, aki már a félmúltat súrolja és akkor is előttünk járt,

Amikor még szemetek előtt játszadoztunk,

Hitetlen csillagok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap