Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Deguy, Michel: Madrigálok (Madrigaux Magyar nyelven)

Deguy, Michel portréja

Madrigaux (Francia)

I

L’air la prend par la taille

Le reste amoureux lui souffle les joues

Un tourneur peu visible achève ses bras

L’entour règle sa ronde sur ses hanches

 

Elle transpose la douceur dont les murs sont capables

Les choses s’arrangent comme ses femmes de chambre

Elle resserre la douceur dont sont capables les couleurs

 

Sa tailles est l’horizon ses jambes les chemins ses bras

le ciel sa taille la lisière ses bras la perspective

Le vide lui fait des ailes

Les couleurs ses habits préparés sur les chaises son corset

Attentif

 

Le monde est son danseur

 

II

Il est besoin d’un lecteur d’un geste d’un papier

D’un miroir Tu es visage ma feuille mon échancrure

Je suis le tissu pour que tu sois ton vide La surface

Pour que froisse la main L’aber où l’eau s’aiguise

Racine où le sol tressaille Ton blanc mon noir

Le creux pour ma difficulté le blanc pour que je sois

ce dessin que je ne serais pas Tu es peau pour

mon alphabet J’étais l’air pour que tu n’engorges

Alvéole pour que tu fusses arcade 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.amicalien.com/membres

Madrigálok (Magyar)

I

Derékon kapja a szél

A többi szerelmesen az arcába súg

Láthatatlan esztergályos csiszolja simára karjait

Környezete alakítja csípője hajlatát

 

Atülteti a falakban rejlő szelídséget

A dolgok kedvébe járnak mint szolgálólányai

Összegyűjti a szelídséget amely a színekben

rejlik

 

Termete a láthatár combjai az utak karjai az ég

termete a mezsgye karjai a távlat

Az űr szárnyakat ad neki

A színek a székekre kikészített ruhái várakozó

fűzője

 

A világ a táncosa

 

II

Szükség van egy olvasóra egy mozdulatra egy papírra

Egy tükörre Te arc vagy üres lapom homorulatom

Én vagyok az anyag hogy te űr lehess A felszín

Amelyen megakad a kéz Az öböl amelyben kiélesedik a víz

Gyökér melyben reszket a föld A te fehéred az én feketém

Nehézségeim odva a fehér lap hogy az a rajz

Lehessek ami nem leszek soha Ábécéskönyvem

Kötése vagy levegő voltam hogy meg ne fulladj

Méhsejt hogy te boltív lehess



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap