Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Oster, Pierre: Tizenkilencedik költemény (részlet) (Dix-neuvième poème (détail) Magyar nyelven)

Oster, Pierre portréja

Dix-neuvième poème (détail) (Francia)

La mer, qui couvre l’univers à la façon des moissons,

Qui s’attarde avec force autour de ce chêne immobile,

La mer, qui triomphe et mugit, fait de la lune une île…

Au seuil du bois obscur où je suis à la fois chasseur et prisonnier,

Je connais, un instant, qu’à ma droite un renard regagne son charnier.

Le bruit d’un combat dans la campagne accroît ma vigilance.

L’écho répercute l’appel qu’un oiseau nocturne me lance

Du haut d’un arbre mort soutenu par un mur de torchis!

Et c’est le même appel lorsque je dois bondir et lorsque je franchis

Le seul chemin dans le ciel noir que n’ait foulé aucune bête!

Je traverse des champs. Je traverse le ciel. Je renverse la tête…

Une fleur ronde et sauvage a brûlé tout au bord d’un ravin.

Plus qu’aux feuillages je sacrifie à la chaleur du Corps divin!

J’ai deviné Vénus…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://terresdefemmes.blogs.com/mon

Tizenkilencedik költemény (részlet) (Magyar)

A tenger, amely úgy ömlik szét a világon, mint az ért gabona,

Amely a mozdulatlan tölgyet elözönli mindenoldalt,

A győztesen bömbölő tenger szigetté teszi a holdat…

A sötét erdő küszöbén, ahol egyszerre vagyok én a vadász meg a rab,

Egy pillanatra megérzem, ahogy jobbra egy róka megint prédájába harap.

A legkisebb nesz is a tájon megfeszíti figyelmem.

A visszhang felerősíti a hívást, mit egy éji madár hallat közelemben

Egy vályogfalként roskadozó holt fa csucsán!

És ugyanez a hívás, mikor felszököm s indulnék azután

Az egyetlen úton, a fekete égen, amelyet nem tiport még semmilyen állat!

Átvágok a földön. Átvágok az égen. Fejemet felszegve a tájnak…

Egy gömbölyű vadvirág lobogott egy vízmosás peremén.

Nem a lomboknak, az isteni Test melegének hódolok én!

Megláttam a Vénuszt…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap