Bosquet, Alain: A költészet története 82 szóban (Histoire de la poésie en 109 mots Magyar nyelven)

On aurait dû le rouer vif, François Villon,

après son premier crime. Et le mielleux Racine,

Affaire des Poisons ou pas, on aurait dû

lui servir la ciguë. Et ce dégénéré

de Gérard Labrunie, on aurait dû le pendre

au lieu de lui laisser ce luxe : le suicide.

Et ce Verlaine qui couchait avec les hommes,

il aurait dû mourir dans sa prison. Rimbaud,

qui avait l’âge des soldats, ce déserteur,

on aurait dû le fusiller. Kostrowitzky,

ce saboteur de notre langue, ce métèque,

on aurait dû l’abattre avec son vieux complice,

Max Jacob, le youpin, le pédé d’avant-garde.

Poète, exile-toi : tu pollues notre prose.

Elevenen kellett volna megnyúzni Villont,

első bűne után. S a negédes Racine-t,

lesz-e vagy sem belőle Mérgezési Ügy,

bürökkel megétetni. A degenerált

Gérard de Nervalt meg felkötni – nem megadni

azt a luxust neki, hogy felkösse magát.

S ez a Verlaine, aki fiúkat szeretett,

csak dögölt volna meg ott a börtönben. Rimbaud-t,

ezt a hadköteles katonaszökevényt

lőtték volna agyon. Kostrowitzkyt pedig,

nyelvünk kártevőjét, a piszkos idegent

agyonverni, akár azt a vén cinkosát,

a zsidó Jacobot, az avantgard buzit.

Költő, száműzd magad: tönkreteszed a prózánk.