Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Roumain, Jacques: Madrid (Madrid Magyar nyelven)

Roumain, Jacques portréja

Madrid (Francia)

Cette ride sinistre de la Sierra et l'horizon cerné d'un orage de fer:

le ciel n'a plus un sourire plus un seul tesson d'azur

pas un arc à lancer l'espoir d'une flèche de soleil

les arbres déchiquetés se redressent gémissent comme des violons désacordés

tout un village endormi dans la mort s'en va à la dérive

quand la mitrailleuse crible la passoire du silence

quand explose la cataracte de fracas

que le plâtras du ciel s'écroule

Et les flammes tordues lèchent dans la cité

les blessures des lézardes calfatées de nuit

et dans le petit square abandonné où règne maintenant la paisible épouvante il y a

mais oui il y a  sur le visage sanglant de cet enfant un sourire

comme une grenade écrasée à coups de talon

 

Plus d'oiseaux de doux chant d'oiseau des collines

l'âge de feu et d'acier est né la saison des sauterelles apocalyptiques

et les tanks avancent l'invasion obstinée de gros hannetons ravageurs

et l'homme est terré avec sa haine et sa joie pour demain

et quand il s'élance

la mort te vendange Hans Beimler

la mort qui agite sur le van

de la plaine une moisson de cris

Voici avec la neige la denture cariée des montagnes

l'essaim des balles bourdonnant sur la charogne de la terre

et la peur au fond des entonnoirs est comme le ver dans une pustule crevée

Qui se rappelle l'incroyable saison le miel des vergers

et le sentier sous les branches

le murmure froissé des feuilles et le rire tendre et bon de la jeune femme

la paix du ciel et le secret des eaux -

Il y a longtemps que tomba dans l'oliveraie Lina Odena là-bas dans le sud

 

C'est ici l'espace menacé du destin la grève où

accourue de l'Atlas et du Rhin

la vague confondue de la fraternité du crime

déferle sur l'espoir traqué des hommes

Mais c'est aussi malgré les scré-coeurs brodés sur l'étendard de Mahomet

les scapulaires les reliques

les grigris du lucre

les fétiches du meurtre

les totems de l'ignorance

tous le vêtements du mensonge les signes déméntiels du passé

Ici l'aube s'arrache des lambeaux de la nuit

que dans l'atroce parturition et l'humble sang anonyme du paysan et de l'ouvrier

naît le monde où sera effacée du front des hommes

la flétrissure amère de la seule égalité du désespoir



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://emmila.canalblog.com

Madrid (Magyar)

Baljóslatú türemlés te a hegylánc taraján hol vas-viharok állják körül a horizontot

már egyetlen mosolya sincsen az égnek egyetlen azúr szilánkja se már

napsugárnyi reményt röpíteni nincs egy fia íj sem

a szétkaszabolt fák talpra állanak újra sikongnak tépetthúrú hegedűkként

egy álomba zuhant falu sodródik itt a halál karmaiba

ha a géppuska szitává luggatja a csöndet

ha dübörögve megindul a zaj zuhatagja

mely egyre lazítja az ég vakolatját -

És a vonagló lángok már nyalogatják újra a városban

az éjjel betömött rések sebeit

S a kihalt téren hol e pillanatban a borzalom uralkodik zavartalanul

igen itt olyan egy vérző-szájú gyerek arcán a mosoly

akárcsak egy széttaposott gránátalma virág

 

Nincsenek édes szavú madarak a völgyekben ligetekben

megszületett a tűz az acél korszaka az apokaliptikus sáskák kora jött el

a tankok ontják a pusztulást-okozó nagy cserebogarak megállíthatatlan seregét

belevájta a földbe magát az ember a gyűlölet

a holnapért való remegés adta hozzá az erőt

S ha nekiiramszik a roham

mindjárt letarol a halál Hans Beimler

a halál mely a síkság rostáján a learatott jajokat szeleli

A hegyvonulat odvas fogain csillog a hó

a föld hullája fölött a golyók raja zümmög

A gránáttölcsérek mélyeiben úgy nyüzsög a félelem mint a felfakadt kelésben a genny

Kinek jutnak eszébe az elképzelhetetlen idők most

a gyümölcsösök mézei az ágak alatt suhanó ösvény-patakok

ki emlékszik a levelek suhogó morajára a fiatalasszonyok édes gyöngéd mosolyára

hogy ég is van hogy a vizek őrzik a titkaikat

- Ó már rég elesett az olajfa ligetben Lina Odena lent a déli határban

 

Ez itt a világ sarka mit a végzet fenyeget

az a part hova az Atlasztól épp úgy mint a Rajna vizétől

eláradt a testvériség meg a bűn egybevegyült hullámözöne

az emberek hajszolta reményre

De hiába hímzik Mohamed zászlóira a szent sziveket

hiába a skapulárék az ereklyék

hiába a nyereségvágyás sok védő amulettje

hiába a gyilkosság fétisei

hiába a butaság minden totemje

hiába a hazugság díszes öltözete s valamennyi hazug jelvénye a múltnak

az éj rongyaiból itt lép majd ki a hajnal

S bizony e szörnyű vajúdásban a parasztok s munkások alázatos és névtelen

vérhullatásából itt születik meg az új világ mely letörli majd az emberek

homlokáról a keserű bélyeget hogy egyenlőek voltak ugyan eddig is 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap