Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Viau, Théophile de: A reggel (részlet) (Le matin (detail) Magyar nyelven)

Viau, Théophile de portréja

Le matin (detail) (Francia)

L'Aurore sur le front du jour

Seme l'azur, l'or et l'yvoire,

Et le Soleil, lassé de boire,

Commence son oblique tour.

 

Ses chevaux, au sortir de l'onde,

De flame et de clarté couverts,

La bouche et les nasaux ouverts,

Ronflent la lumiere du monde.

 

La lune fuit devant nos yeux ;

La nuict a retiré ses voiles ;

Peu à peu le front des estoilles

S'unit à la couleur des Cieux.

 

Desjà la diligente avette

Boit la marjolaine et le thyn,

Et revient riche du butin

Qu'elle a prins sur le mont Hymette.

 

Je voy le genereux lion

Qui sort de sa demeure creuse,

Hérissant sa perruque affreuse

Qui faict fuir Endimion.

 

Sa dame, entrant dans les boccages

Compte les sangliers qu'elle a pris,

Ou devale, chez les esprits

Errans aux sombres marescages.

 

Je vois les agneaux bondissans

Sur les bleds qui ne font que naistre ;

Cloris, chantant, les meine paistre

Parmi ces costaux verdissans.

 

Les oyseaux, d'un joyeux ramage,

En chantant semblent adorer

La lumiere qui vient dorer

Leur cabinet et leur plumage.

 

La charrue escorche la plaine ;

Le bouvier, qui suit les seillons,

Presse de voix et d'aiguillons

Le couple de boeufs qui l'entraine.

 

Alix appreste sou fuseau ;

Sa mere qui luy faict la tasche,

Presse le chanvre qu'elle attache

A sa quenouille de roseau.

 

Une confuse violence

Trouble le calme de la nuict,

Et la lumiere, avec le bruit,

Dissipe l'ombre et le silence.

 

Alidor cherche à son resveil

L'ombre d'Iris qu'il a baisee

Et pleure en son ame abusee

La fuitte d'un si doux sommeil.

 

Les bestes sont dans leur taniere,

Qui tremblent de voir le Soleil,

L'homme, remis par le sommeil,

Reprend son oeuvre coustumiere.

 

Le forgeron est au fourneau ;

Voy comme le charbon s'alume !

Le fer rouge dessus l'enclume

Estincelle sous le marteau.

 

Ceste chandelle semble morte,

Le jour la faict esvanouyr ;

Le Soleil vient nous esblouyr :

Voy qu'il passe au travers la porte !

 

Il est jour : levons-nous Philis ;

Allons à nostre jardinage,

Voir s'il est comme ton visage,

Semé de roses et de lys.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

A reggel (részlet) (Magyar)

Azúrt, ivort és aranyat hint

Auróra az ég homlokára,

s megkezdi útját nemsokára

a Nap, mint mindig hajnalonkint.

 

Lovai, hullámból kiválva,

tündöklő fény-tajtékosan,

tágult cimpával, gangosan

fújják sugarát a világra...

 

Szemlátomást fut le a Hold;

az Éj viszi fátylait onnét,

ahol a szürkület fokonként

eget csillaggal egybeold...

 

Szorgalma hajtja már a méhet,

majoránnás mezőn repül

a Hümettosz ligeteiről

zsákmánytól roskadozva tér meg.

 

Látom, amint még álmosan

az oroszlán odva elé lép,

s megrázza rettentő sörényét,

melytől futott Endümion.

 

A cserje tisztásán a párja

számlálja áldozatjait:

fülel, lapul, nagyot szökik,

s elcsörtet a sötét mocsárba.

 

A pázsit zsenge szőnyegén

jókedviben ugrál a bárány,

s terelgeti dalolva nyáját

Cloris a dűlők zöld ölén.

 

A madarak, fán zsinatozva

úgy látszik, dallal tisztelik

a fényt, mely tollukra esik,

s kis fészküket megaranyozza...

 

Ökörpár baktat az ekével,

a rónán friss barázda nő,

nyomukban a szántóvető

hangos szóval és ösztökével.

 

Alix orsóját fogja már;

anyja, buzgón előtte járva,

szöszt tekerít a guzsalyára

s figyeli, indul-e a szál.

 

Zavaros erőszaknak enged

a néma éjjeli világ,

és a zajok s a napvilág

szétszórják az árnyat s a csendet.

 

Látom ébredni Alidort

keresve csókos Irisz árnyát,

s kábán siratva édes álmát,

melyet a hajnal elsodort.

 

Még istállójában a jószág;

reszket, hogy lássa a napot,

Az ember erőre kapott,

s elkezdi mindennapi dolgát.

 

Javában fújtat a kovács,

hogy parazsa jobban hevüljön;

zuhog a kalapács az üllőn,

repül a sok tüzes darázs.

 

Halott színét ölti a mécses,

javában öldökli a fény.

A nap az ajtónk küszöbén;

kapdos az ember szeméhez.

 

Reggel van! Serkenj, angyalom;

siessünk egyenest a kertbe,

nézzük meg, vajon már kikelt-e

a szegfű és a liliom?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap