Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Malherbe, François de: Egy hölgy elhagyására való szándék (Dessein de quitter une dame qui ne le contentait que de promesse Magyar nyelven)

Malherbe, François de portréja

Dessein de quitter une dame qui ne le contentait que de promesse (Francia)

Beauté, mon beau souci, de qui l'âme incertaine

A, comme l'océan, son flux et son reflux,

Pensez de vous résoudre à soulager ma peine,

Ou je me vais résoudre à ne la souffrir plus.

 

Vos yeux ont des appas que j'aime et que je prise.

Et qui peuvent beaucoup dessus ma liberté :

Mais pour me retenir, s'ils font cas de ma prise,

Il leur faut de l'amour autant que de beauté.

 

Quand je pense être au point que cela s'accomplisse

Quelque excuse toujours en empêche l'effet;

C'est la toile sans fin de la femme d'Ulysse,

Dont l'ouvrage du soir au matin se défait.

 

Madame, avisez-y, vous perdez votre gloire

De me l'avoir promis et vous rire de moi.

S'il ne vous en souvient, vous manquez de mémoire

Et s'îl vous en souvient, vous n'avez point de foi.

 

J'avais toujours fait compte, aimant chose si haute,

De ne m'en séparer qu'avecque le trépas

S'il arrive autrement ce sera votre faute,

De faire des serments et ne les tenir pas.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

Egy hölgy elhagyására való szándék (Magyar)

Szépség, szép bánatom, kitől mint óceán a

dagály s apály dühén, lelkem úgy háborog,

már szánja el magát, hajtson kínom szavára,

vagy én határozok, s többé nem jajgatok.

 

Két tőr a két szeme, imádom s félem egyben,

szabadságom felett úr lehet könnyeden:

de hogy megfogjanak, s örök rabságba essem,

a szépségük kevés, ha nem szerelmesek.

 

Mikor már-már hiszem, hogy az a csoda érhet,

ürügy hárítja el a beteljesülést;

végtelen vászna az Ulysses hitvesének,

reggel felbontja rajt az esteli szövést.

 

Tudja meg, asszonyom, árt az a hírnevének,

hogy mindent megígér, s aztán csak kinevet;

ha nem emlékezik, memóriája téved,

de ha emlékezik, bizony esküt szegett.

 

Szeretvén ily csodát, el voltam rá tökélve,

hogy tőle el csupán halál kaszája vág,

de ha másként esik, kegyednek lesz a vétke:

miért tesz vallomást, ha megszegi szavát?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap