Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Passerat, Jean: Óda május első napjára (Ode du premier jour de mai Magyar nyelven)

Passerat, Jean portréja

Ode du premier jour de mai (Francia)

Laissons le lit et le sommeil,

Cette journée :

Pour nous l'aurore au front vermeil

Est déjà née.

Or que le ciel est le plus gai

En ce gracieux mois de mai,

Aimons, mignonne;

Contentons notre ardent désir :

En ce monde n'a du plaisir

Qui ne s'en donne.

 

Viens, belle, viens te promener

Dans ce bocage;

Entends les oiseaux jargonner

De leur ramage.

Mais écoute comme sur tous

Le rossignol est le plus doux,

Sans qu'il se lasse.

Oublions tout deuil, tout ennui

Pour nous réjouir comme lui :

Le temps se passe.

 

Ce vieillard, contraire aux amants,

Des ailes porte,

Et, en fuyant, nos meilleurs ans

Bien loin emporte.

Quand ridée un jour tu seras,

Mélancolique, tu diras :

J'étais peu sage,

Qui n'usai point de la beauté

Que sitôt le temps a ôté

De mon visage.

 

Laissons ce regret et ce pleur

A la vieillesse ;

Jeunes, il faut cueillir la fleur

De la jeunesse.

Or que le ciel est le plus gai,

En ce gracieux mois de mai,

Aimons, mignonne :

Contentons notre ardent désir :

En ce monde n'a du plaisir

Qui ne s'en donne.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

Óda május első napjára (Magyar)

Az ágyat és lustálkodást

hagyjuk ma reggel:

nézd a piros hajnalodást,

mely most dereng fel.

Mivelhogy a kristályos ég

május havában legüdébb,

szeressük egymást,

égessük egymást csók-tüzön:

itt lent azoknak nincs öröm,

kik megtagadják.

 

Az erdőcskébe jöszte már,

gyönyörüségem,

halld, hogy cseveg a sok madár

a sűrüségben!

S bár édesen szól mindahány,

legédesebb a csalogány,

s hangjától éled.

A gyász, a bánat elkerül,

örüljünk úgy, mint ő örül:

múlik az élet.

 

Mert az idő, e szárnyas agg

gyűlöl bennünket,

s messze viszi, amint halad,

szép éveinket.

Ha orcád egyszer ránc lepi,

szád majd búsan nyögdécseli:

butácska voltam,

szépségemet nem becsülő,

s ihol orcámról az idő

elhordta gyorsan.

 

De a kesergés könnyeit

vénekre hagyjuk,

s az ifjuság virágait

vígan szakasszuk.

S mivel a kristálytiszta ég

május havában legüdébb,

szeressük egymást,

égessük egymást csók-tűzön:

itt lent azoknak nincs öröm,

kik megtagadják.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap