Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Guillet, Pernette du: Hányszor kívántam (Combien de fois ai-je en moi souhaité Magyar nyelven)

Guillet, Pernette du portréja

Combien de fois ai-je en moi souhaité (Francia)

Combien de fois ai-je en moi souhaité

Me rencontrer sur la chaleur d'été

Tout au plus près de la claire fontaine,

Où mon désir avec cil se promène

Qui exerce en sa philosophie

Son gent esprit, duquel tant je me fie

Que ne craindrais, sans aucune maignie,

De me trouver seule en sa compagnie :

Que dis-je : seule ? plutôt bien accompagnée

D'honnêteté, que Vertu a gagnée

A Apollo, Muses, et Nymphes maintes,

Ne s'adonnant qu'à toutes oeuvres saintes.

 

Là, quand j'aurais bien au long vu son cours,

Je le laisserais faire à part ses discours :

Puis, peu à peu de lui m'écarterais

Et toute nue en l'eau me jetterais :

Mais je voudrais, lors, quant et quant avoir

Mon petit Luth accordé au devoir,

Duquel ayant connu, et pris le son,

Il entonnerais sur lui une chanson

Pour un peu voir quels gestes il tiendrait :

Mais si vers moi il s'en venait tout droit,

Je le laisserais hardiment approcher :

Et s'il voulait, tarit soit peu, me toucher,

Lui jetterais - pour le moins - ma main pleine

De la pure eau de la claire fontaine,

Lui jetant droit aux yeux, ou à la face.

 

Ô qu'alors eût l'onde telle efficace

De le pouvoir en Actéon muer,

Non toutefois pour le faire tuer,

Et dévorer à ses chiens, comme Cerf :

Mais que de moi se sentît être serf,

Et serviteur transformé tellement

Qu'ainsi crût en son entendement,

Tant que Diane en eût sur moi envie,

De lui avoir sa puissance ravie.

 

Combien heureuse, et grande me dirais !

Certes Déesse être me croirais.

Mais, pour me voir contente à mon désir,

Voudrais-je bien faire un tel déplaisir

À Apollo, et aussi à ses Muses,

De les laisser privées, et confuses

D'un, qui les peut toutes servir à gré,

Et faire honneur à leur haut choeur sacré ?

 

Otez, ôtez, mes souhaits, si haut point

D'avecques vous : il ne m'appartient point.

Laissez l'aller les neuf Muses servir,

Sans se vouloir dessous moi asservir,

Sous moi, qui suis sans grâce, et sans mérite.

 

Laissez l'aller, qu'Apollo je n'irrite,

Le remplissant de Déité profonde,

Pour contre moi susciter tout le Monde,

Lequel un jour par ses écrits s'attend

D'être avec moi et heureux, et content.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

Hányszor kívántam (Magyar)

 

Hányszor kívántam már, hogy egy meleg

nyári napon egyszer majd ott legyek

a tiszta forrás mellett – ott a vágyam

azzal sétál, ki filozófiában

csiszolja lelkét, s oly föltétlenül

megbízom benne, hogy ha egyedül

maradok vele, még akkor se félek.

Hogy egyedül maradok? Mit beszélek!

Hisz szigorúbb tisztesség nem akadhat

annál, mit őrül az Erénynek adnak

a Múzsák, Nimfák s Apolló, akik

csupán a szent dolgokat kedvelik.

 

Sokáig nézném, hogyan jár-kel; akkor

megkérném, szóljon kissé távolabbról;

majd odébblopakodnék csendesen

s a vízbe lépnék, egész meztelen;

de fölajzott kis lantom, azt szeretném,

azért nálam maradna; kézbe venném

és ismerős húrjain könnyű kézzel

róla röpke dalocskát kezdenék el,

épp csak hogy lássam, mint fogadja ezt.

De ha felém sietne egyenest,

bár engedném, hogy közelembe lépjen,

ha csak egy ujjal is kinyúlna értem,

mindenesetre nyakon önteném

egy jó tenyérnyi forrásvízzel én:

csuromvíz lenne a szeme, az arca.

 

S bár volna hűs habomnak oly hatalma,

hogy tőle Akteonná válna rögtön,

de nem azért, hogy legyen kit megölnöm,

s hogy mint szarvast, széttépjék a kutyák:

de hogy rabomnak érezze magát,

egész lényét szolgálatomra adja,

s úgy enyém legyen minden gondolatfa,

hogy ha maga Diána vágyna tőlem

elrabolni, ő is legyen erőtlen.

 

Ki volna akkor nálam boldogabb!

Istennőnek képzelném magamat.

Csakhogy így töltve szívem szomju kedvét,

balga módon bosszúságot szereznék

Apollónak s a Múzsáknak talán

s attól a szolgájuktól fosztanám

meg őket, akinél senki se tudhat

szebben hódolni felséges karuknak?

 

Ne törj, ne törj bennem, balga remény

ilyen magasra: ő nem az enyém.

Hadd menjen a kilenc Múzsát dicsérni.

Hogy is fűzhetném rabláncomra én, ki

sem érdemes, sem bájos nem vagyok?

 

Hadd menjen, hagyjuk útjára, nehogy

Apollo, aki lelkébe leszállott,

fellázítsa ellenem a világot;

s hogy verseiért a jövő legyen

boldog is, elégedett is velem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap