Marot, Clément: Rondó Ysabeau hűtlenségéről (De l'inconstance d'Ysabeau Magyar nyelven)

Comme inconstante et de cueur faulse et lasche

Elle me laisse. Or, puis qu'ainsi me lasche,

A vostre advis, ne la dois-je lascher?

Certes ouy ; mais aultrement fascher

Je ne la veulx, combien qu'elle me fasche.

Il luy fauldroit (au train qu’a mener tasche)

Des serviteurz à journée et à tasche ;

En trop de lieux veult son cueur attacher

Comme inconstante.

Or, pour couvryr son grand vice et sa tache,

Souvent ma plume à la louer s'attache:

Mais à cela je ne veulx plus tascher.

Car je ne puis son mauvaiz bruyt cacher

Si seureinent: qu'elle ne le descache

Comme inconstante.

Mert állhatatlan, s szíve csupa vétek,

elhagy. S ha ily nagy hűtlensége: vétek,

mit gondoltok, ha én is elhagyom?

Bizony hogy nem. De mégsem akarom

bántani másként, bármennyire sértett.

Néki most már napszámra hű cselédek

(oly nagy lábon él) s szolgák kellenének;

sokfelé hajlik a szíve nagyon,

mert állhatatlan.

Leplezni ennyi nagy bűnt, ennyi vétket

ömlött felé tollamból a dicséret,

de erre többé semmi hajlamom:

rosszhírét többé nem takarhatom,

ha ő viszont kitárja földnek-égnek,

mert állhatatlan.