Tzara, Tristan: Robert Desnosnak (Pour Robert Desnos Magyar nyelven)
|
|
Pour Robert Desnos (Francia)dans le blanc de ma pensée hurle un merle l'herbe chante sur la ville décapitée siffle l'ai subit du sang d'où s'ébranle l'arbre mûr mendiant de lumière
mademoiselle voulez-vous et la mort montre sa montre des dents vides au bracelet et les os de mille témoins mademoiselle voulez-vous le bois mort des fortes mâchoires ferme doucement la marche
à la tête d'un seul espoir dans la tête une forêt par le brisement d'étoiles j'ai connu la mélodie d'où se lève la mémoire il n'y a plus de voix sonnante dans Paris pavé de feuilles un été manque à l'appel je suis seul à le savoir
oubliez vos fils vos mères le jeunesse les printemps les baisers des amoureuses l'or du temps un nom nu voltige encore dans les nuits autour des lampes et le poing serré des villes dresse jusqu'au cœur du jour cette lumière cette révolte que l'on offre aux passants dans la paume de la main celle du monde
dans les bras que vague emporte un oiseau rien de plus sauf la colère un visage à ma fenêtre une joie flotte mon secret ma raison d'être et le monde
|
Robert Desnosnak (Magyar)eszméletem üres lapján rigó vonít fű dalol lefejezett városon vér hirtelen szele fúj át melyből érett nagy fa sarjad világosság koldusa
kisasszony megmondaná s a halál órát mutat s üres fogakat a szíjján ezer tanú csontjait kisasszony megmondaná jó állkapcsok száraz ága végzi be a menetet
élen egyetlen remény s a fejben egész vadon összezúzott csillagokból ismerem a dallamot melyből feltámad az emlék lomb-aszfaltos Párizsomnak nincsen csengő hangja többé a sorakozón hiányzik egy nyár s csupán én tudom
fiút anyát elfeledj ifjúságot és tavaszt szerelmes nők csókjait idő aranyát egy meztelen név csapong még éjjel a lámpák körül s a városok csukott ökle a napfénybe emeli ezt a fényt e lázadást mit nyílt tenyéren nyújtanak oda a járókelők világ tenyerén
hullám-sodorta karokban egy madár semmi más meg a harag és egy arc az ablakomban lebegő öröm titkom életem értelme s a világ
|
