Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Tzara, Tristan: Robert Desnosnak (Pour Robert Desnos Magyar nyelven)

Tzara, Tristan portréja

Pour Robert Desnos (Francia)

dans le blanc de ma pensée

hurle un merle l'herbe chante

sur la ville décapitée

siffle l'ai subit du sang

d'où s'ébranle l'arbre mûr

mendiant de lumière

 

mademoiselle voulez-vous

et la mort montre sa montre

des dents vides au bracelet

et les os de mille témoins

mademoiselle voulez-vous

le bois mort des fortes mâchoires

ferme doucement la marche

 

à la tête d'un seul espoir

dans la tête une forêt

par le brisement d'étoiles

j'ai connu la mélodie

d'où se lève la mémoire

il n'y a plus de voix sonnante

dans Paris pavé de feuilles

un été manque à l'appel

je suis seul à le savoir

 

oubliez vos fils vos mères

le jeunesse les printemps

les baisers des amoureuses

l'or du temps

un nom nu voltige encore

dans les nuits autour des lampes

et le poing serré des villes

dresse jusqu'au cœur du jour

cette lumière cette révolte

que l'on offre aux passants

dans la paume de la main

celle du monde

 

dans les bras que vague emporte

un oiseau rien de plus sauf la colère

un visage à ma fenêtre

une joie flotte

mon secret ma raison d'être

et le monde



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://litteraturedepartout.hautetfort.com

Robert Desnosnak (Magyar)

eszméletem üres lapján

rigó vonít fű dalol

lefejezett városon

vér hirtelen szele fúj át

melyből érett nagy fa sarjad

világosság koldusa

 

kisasszony megmondaná

s a halál órát mutat

s üres fogakat a szíjján

ezer tanú csontjait

kisasszony megmondaná

jó állkapcsok száraz ága

végzi be a menetet

 

élen egyetlen remény

s a fejben egész vadon

összezúzott csillagokból

ismerem a dallamot

melyből feltámad az emlék

lomb-aszfaltos Párizsomnak

nincsen csengő hangja többé

a sorakozón hiányzik

egy nyár s csupán én tudom

 

fiút anyát elfeledj

ifjúságot és tavaszt

szerelmes nők csókjait

idő aranyát

egy meztelen név csapong még

éjjel a lámpák körül

s a városok csukott ökle

a napfénybe emeli

ezt a fényt e lázadást mit

nyílt tenyéren nyújtanak

oda a járókelők

világ tenyerén

 

hullám-sodorta karokban

egy madár semmi más meg a harag

és egy arc az ablakomban

lebegő öröm

titkom életem értelme

s a világ



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap