Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Lamartine, Alphonse de: A gyík Róma romjain (Le lézard sur les ruines de Rome Magyar nyelven)

Lamartine, Alphonse de portréja

Le lézard sur les ruines de Rome (Francia)

Un jour, seul dans le Colisée,

Ruine de l’orgueil romain,

Sur l’herbe de sang arrosée

Je m’assis, Tacite à la main.

 

Je lisais les crimes de Rome,

Et l’empire à l’encan vendu,

Et, pour élever un seul homme,

L’univers si bas descendu.

 

Je voyais la plèbe idolâtre,

Saluant les triomphateurs,

Baigner ses yeux sur le théâtre

Dans le sang des gladiateurs.

 

Sur la muraille qui l’incruste,

Je recomposais lentement

Les lettres du nom de l’Auguste

Qui dédia le monument.

 

J’en épelais le premier signe :

Mais, déconcertant mes regards,

Un lézard dormait sur la ligne

Où brillait le nom des Césars.

 

Seul héritier des sept collines,

Seul habitant de ces débris,

Il remplaçait sous ces ruines

Le grand flot des peuples taris.

 

Sorti des fentes des murailles,

Il venait, de froid engourdi,

Réchauffer ses vertes écailles

Au contact du bronze attiédi.

 

Consul, César, maître du monde,

Pontife, Auguste, égal aux dieux,

L’ombre de ce reptile immonde

Éclipsait ta gloire à mes yeux !

 

La nature a son ironie

Le livre échappa de ma main.

Ô Tacite, tout ton génie

Raille moins fort l’orgueil humain !



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

A gyík Róma romjain (Magyar)

Az agg Colosseumban ültem,

a dölyfös Róma bús porán,

s a véráztatta, gyenge fűben

Tacitusomat olvasám.

 

Föltárult sorba Róma vétke,

a dobra vert Itália,

a nép, mely elsüllyed a mélybe,

hogy égre törjön egy fia —

 

s a csőcselék, amely rajongón

hőst ünnepel a tereken,

s szemét füröszti a porondon

a gladiátor vériben.

 

S bogozni kezdtem ott a vénhedt

és méltóságos rom falán

betűit Augustus nevének,

ki fölszentelte hajdanán.

 

S valami tüstént megzavarta

a sillabizáló szemét:

egy szundikáló gyík takarta

a Caesar csillogó nevét.

 

Az ő jussa lett hát a Hét Hegy,

e romok közt csak ő lakik,

az elapadt életü népek

hullámát ő pótolja itt.

 

Hidegtől dermedten, kibújva

egy repedésből, a napon

zöld páncélját sütteti újra

a langyossá fúlt bronzlapon.

 

Consul, Caesar, Világ Királya,

Pontifex, Isten, Óriás!

Egy piszkos pondró árnya zárja

előlem el hős glóriád!

 

A Természet is gúnyolódhat...

Ujjam közül a könyv kihull,

Tacitus, még te sem csufoltad

dölyfünk ily irgalmatlanul.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://forum.index.hu/Article/showArticle?

minimap