Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Perse, Saint-John: Nocturno (Nocturne Magyar nyelven)

Perse, Saint-John portréja
Somlyó György portréja

Vissza a fordító lapjára

Nocturne (Francia)

Les voici mûrs, ces fruits d'un ombrageux destin. De notre

songe issus, de notre sang nourris, et qui hantaient la pourpre

de nos nuits, ils sont les fruits du long souci, ils sont les fruits

du long désir, ils furent nos plus secrets complices et, souvent

proches de l'aveu, nous tiraient à leurs fins hors de l'abîme de

nos nuits ... Au feu du jour toute faveur ! Les voici mûrs et sous

la pourpre, ces fruits d'un impérieux destin. Nous n'y trouvons

point notre gré.

 

Soleil de l'être, trahison ! Où fut la fraude, où fut l'offense?

où fut la faute et fut la tare, et l'erreur quelle est-elle?

Reprendrons-nous le thème à sa naissance ? Revivrons-

nous la fièvre et le tourment ?... Majesté de la rose, nous

ne sommes point de tes fervents : à plus amer va notre sang,

à plus sévère vont nos soins, nos routes sont peu sûres, et la

nuit est profonde où s'arrachent nos dieux. Roses canines et

ronces noires peuplent pour nous les rives du naufrage.

 

Les voici mûrissant, ces fruits d'une autre rive. "Soleil de l'être,

couvre-moi !" —parole du transfuge. Et ceux qui l'auront vu

passer diront : qui fut cet homme, et quelle, sa demeure ?

Allait-il seul au feu du jour montrer la pourpre de ses nuits ?...

Soleil de l'être, Prince et Maître ! Nos oeuvres sont éparses,

nos tâches sans honneur et nos blés sans moisson : la lieuse de

gerbes attend au bas du soir. —Les voici teints de notre sang,

ces fruits d'un orageux destin.

 

À son pas de lieuse de gerbes s'en va la vie sans haine ni rançon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://muze15.canalblog.com/archives

Nocturno (Magyar)

Beértek hát e félénk sors gyümölcsei. Álmunkból kelve fel,

vérünktől telve ki, éjeink bíborát kísérteni, a hosszú gond s

a hosszú vágy gyümölcsei, múltunk legtitkosabb cinkosai,

olykor készek is vallani, és minket éjeink örvényéből ragadni

ki... A napvilágé mind a kegy! beértek hát, s bíborlanak, e

félelmetes sors gyümölcsei. – De kedvünket immár nem tölthetik.

 

Létezés Napja, árulás! Hol volt a csel, a sérelem? hol a vétek,

az ártalom, s a tévedés mi volt? Kezdjük-e újra ugyanazt

a témát? éljük-e újra mind a lázat és a kínt?... Rózsák fönsége,

már nem érted buzdulunk: a vérünk keserűbb, a gondunk

szigorúbb, az utunk kétesebb, és mély az éj, amelyből kitörnek

isteneink. Vadrózsa és tüskebokor borítja el hajótörésünk partjait.

 

Beérnek hát a túlsó part gyümölcsei. „Létezés Napja, rejts el"

– így beszél a szökevény. S kik futni látták, kérdezik: ki volt ő,

és hol van hazája? Egymaga ment-e föl a napvilágra, hogy

feltárja éjeinek bíborát?... Létezés Napja te, Ura és Hercege!

Műveink szerteszét, munkánknak nincs becsülete, búzánkra

nincsen aratás: a kévekötőlány az est alján várakozik. – Íme,

vérünktől foltosak e viharvert sorsnak gyümölcsei.

 

Gyűlölet és sarc nélkül tűnik el az élet, kévekötőlány-lépteivel



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com/forum/showthread.php?p=2730133#post2730133

minimap