Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Aragon, Louis: Dal hogy feledjük Dachaut (Chanson pour oublier Dachau Magyar nyelven)

Aragon, Louis portréja

Chanson pour oublier Dachau (Francia)

Nul ne réveillera cette nuit les dormeurs

Il n'y aura pas à courir les pieds nus dans la neige

Il ne faudra pas se tenir les poings sur les hanches jusqu'au matin

Ni marquer le pas le genou plié devant un gymnasiarque dément

Les femmes de quatre-vingt-trois ans les cardiaques ceux qui justement

 

Ont la fièvre ou des douleurs articulaires ou

Je ne sais pas moi les tuberculeux

N'écouteront pas les pas dans l'ombre qui s'approchent

Regardant leurs doigts déjà qui s'en vont en fumée

 

Nul ne réveillera cette nuit les dormeurs

 

Ton corps n'est plus le chien qui rôde et qui ramasse

Dans l'ordure ce qui peut lui faire un repas

Ton corps n'est plus le chien qui saute sous le fouet

Ton corps n'est plus cette dérive aux eaux d'Europe

Ton corps n'est plus cette stagnation cette rancoeur

Ton corps n'est plus la promiscuité des autre

N'est plus sa propre puanteur

Homme ou femme tu dors dans des linges lavés

 

Ton corps

 

Quand tes yeux sont fermés quelles sont les images

Qui repassent au fond de leur obscur écrin

Quelle chasse est ouverte et quel monstre marin

Fuit devant les harpons d'un souvenir sauvage

Quand tes yeux sont fermés revois-tu revoit-on

Mourir aurait été si doux à l'instant même

Dans l'épouvante où l'équilibre est stratagème

Le cadavre debout dans l'ombre du wagon

Quand tes yeux sont fermés quel charançon les ronge

Quand tes yeux sont fermés les loups font-ils le beau

Quand tes yeux sont fermés ainsi que des tombeaux

Sur des morts sans suaire en l'absence des songes

 

Tes yeux

 

Homme ou femme retour d'enfer

Familiers d'autres crépuscules

Le goût de soufre aux lèvres gâtant le pain frais

Les réflexes démesurés à la quiétude villageoise de la vie

Comparant tout sans le vouloir à la torture

Déshabitués de tout

Hommes et femmes inhabiles à ce semblant de bonheur revenu

Les mains timides d'enfants

Le cœur étonné de battre

 

Leurs yeux

 

Derrière leurs yeux pourtant cette histoire

Cette conscience de l'abîme

Et l'abîme

Où c'est trop d'une fois pour l'homme être tombé

Il y a dans ce monde nouveau tant de gens

Pour qui plus jamais ne sera naturelle la douceur

Il y a dans ce monde ancien, tant et tant de gens

Pour qui tant de douceur est désormais étrange

Il y a dans ce monde ancien et nouveau tant de gens

Que leurs propres enfants ne pourront pas comprendre

 

Oh vous qui passez

Ne réveillez pas cette nuit les dormeurs



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.adele.cafewiki.org/index.php?VoUs

Dal hogy feledjük Dachaut (Magyar)

Ma éjjel senki se veri fel már az alvót

Nem kell mezítláb futnia a hóban.

Nem kell csípőre tett kézzel állnia hajnalig

Se térdhajlításban ügetni egy őrjöngő vezénynök előtt

A nyolcvanhárom éves öregasszonyok a szívbetegek vagy

azok akiket éppen

 

Láz vagy izületi bántalom gyötör vagy

Mit tudom én a tüdőbajosok

Nem lesnek már döngő léptekre a sötétben

Előre látva mint válnak majd füstté ujjaik

 

Ma éjjel senki sem veri fel már az alvót

 

A tested már nem eb nem turkál kujtorogva

Minden szeméten hogy tán eledelre lel

A tested már nem eb korbácsra nem szűköl már

A tested már nem e földrész rossz hordaléka

A tested már nem a mások kigőzölgése

Nem önmaga mocska már

Férfi vagy nő mosott fehérneműk közt alszol

 

A tested

 

Ha lehúnyod szemed mily képekre feszül ki

Homályos vászna mily jelenések lepik

Mily hajsza dúl milyen tengeri szörny szökik

Egy vad emlék horgát nem tudva kikerülni

Ha lehunyod szemed látod látjuk-e még

Halni lett volna jobb ott szörnyethalni menten

Ahol megállni is kunszt volt e rettenetben

A vagon árnyain álló holt tetemét

Ha lehúnyod szemed mily férgek ostromolnak

Ha lehúnyod szemed a farkas szelíd-e

Ha lehunyod szemed és álom nem jön e

Sírra mely szemfedő nélkül zárja a holtat

 

A szemed

 

Más estékhez szokott szemed

Férfi vagy nő ki megjártad a poklot

A kén ízével ajkadon melytől megromlik a friss kenyér

íze

Az élet paraszti nyugalmán bomlott reflexeiddel

Akaratlanul is a kínzatáshoz mérve mindent

Mindentől elvadult

Nők és férfiak kiknek már hiába látszik visszatérni az

öröm

Tétova kezűek gyerek-fejüek

S a szívük ámul rajt hogy még dobog

 

A szemük

 

A szemük mögött mindig ott az ami történt

Ott a mélység emléke

És maga a mélység

Melybe az embernek egyszer is sok belezuhannia

Annyian vannak ebben az új világban

Akiknek sose lesz már természetes a jó szó

Annyian de annyian vannak ebben a régi világban

Akiktől minden jó szó idegen lesz már ezentúl

Annyian vannak ebben a régi és új világban

Akiket nem érthetnek meg többé saját gyerekeik sem

 

Ó ti akik erre jártok

Ma éjjel fel ne verjétek az alvót



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap