Lopott Szamár volt: egy, tolvaj: kettő, egy pár.
Ez mondja: Tartsuk meg, s az: Eladni, úgy jó.
Amíg beleegyezést vár
Két hős s hull pofon sok, akár a sűrű hó,
Felbukkan egy harmadik gaz:
A Lopott Csacsit lopó az.
A Szamár olykor, hej, egy Ország vagy egy Táj,
Melyre a Királyi Fog fáj,
Mint a jó Erdélyi, Török és Magyar fog.
Az ujjam, lám, három Tolvajt is fog:
Jó áru az, és a választék bő.
De az Ország vagy Táj olykor másnak is kő!
Három a Tolvaj csak? No, akad ott még egy,
És Füles vele megy.
................................................................
A fordítás prozódiájáról l. Sully Prudhomme A naplemente c. versének fordítása alá írt jegyzetet.
Hagyományos, jambikus fordítás:
Egy lopott Szamáron két tolvaj is veszekszik:
Egyik megtartaná, de eladná a társa.
Míg egymást meggyőzni igyekszik
Két társ, s ökölcsapás zuhog ökölcsapásra,
Megjelenik egy harmadik,
És elcsaklizza a Csacsit.
Olykor az a Szamár egy Ország, gyatra Táj,
És mind a két Tolvaj — Király,
Miként az Erdélyi, a Török, a Magyar.
Lám, hármat is találtam, és hamar.
Bőséggel található ez a fajta.
Sokszor oda a konc, nem ők osztoznak rajta:
Negyedik Tolvaj jön, szerezni az se rest,
És magával viszi Fülest.
...........................................................
A negyedik tolvaj feltehetőleg a Habsburg-ház, bár Erdély nem Tolvaj volt La Fontaine korában, hanem Konc. — A versről eszembe jut egy hajdani élc: Felébred éjszaka a székely asszony, és oldalba böki az urát: „Áron, olyan szépet álmodék!“ – „No, hát mit álmodál?“ – Azt álmodám, hogy kimenének a románok és bégyüvének a magyarok.“ A férje: „Én még szebbet álmodék: kimenének a románok és nem gyüve bé senki.“