La Fontaine, Jean de: A Tolvajok & a Szamár (Les Voleurs & l’Aſne Magyar nyelven)

Pour un Aſne enlevé deux voleurs ſe battoient :
L’un vouloit le garder ; l’autre le vouloit vendre.
     Tandis que coups de poing trottoient,
Et que nos champions ſongeaient à ſe défendre
     Arrive un troiſiéme larron,
     Qui ſaiſit Maiſtre Aliboron.
L’Aſne c’eſt quelquefois une pauvre Province.
     Les Voleurs ſont tel & tel Prince ;
Comme le Tranſſilvain, le Turc, & le Hongrois.
     Au lieu de deux j’en ay rencontré trois.
     Il eſt aſſez de cette marchandiſe,
De nul d’eux n’eſt ſouvent la Province conquiſe.
Un quart Voleur ſurvient qui les accorde net,
     En ſe ſaiſiſſant du Baudet.

(1668 és 1694 között)

Lopott Szamár volt: egy, tolvaj: kettő, egy pár.
Ez mondja: Tartsuk meg, s az: Eladni, úgy jó.
     Amíg beleegyezést vár
Két hős s hull pofon sok, akár a sűrű hó,
     Felbukkan egy harmadik gaz:
     A Lopott Csacsit lopó az.
A Szamár olykor, hej, egy Ország vagy egy Táj,
     Melyre a Királyi Fog fáj,
Mint a jó Erdélyi, Török és Magyar fog.
     Az ujjam, lám, három Tolvajt is fog:
     Jó áru az, és a választék bő.
De az Ország vagy Táj olykor másnak is kő!
Három a Tolvaj csak? No, akad ott még egy,
     És Füles vele megy.

   
................................................................
A fordítás prozódiájáról l. Sully Prudhomme A naplemente c. versének fordítása alá írt jegyzetet.

Hagyományos, jambikus fordítás:

Egy lopott Szamáron két tolvaj is veszekszik:
Egyik megtartaná, de eladná a társa.
     Míg egymást meggyőzni igyekszik
Két társ, s ökölcsapás zuhog ökölcsapásra,
     Megjelenik egy harmadik,
     És elcsaklizza a Csacsit.
Olykor az a Szamár egy Ország, gyatra Táj,
     És mind a két Tolvaj — Király,
Miként az Erdélyi, a Török, a Magyar.
     Lám, hármat is találtam, és hamar.
     Bőséggel található ez a fajta.
Sokszor oda a konc, nem ők osztoznak rajta:
Negyedik Tolvaj jön, szerezni az se rest,
     És magával viszi Fülest.

...........................................................
A negyedik tolvaj feltehetőleg a Habsburg-ház, bár Erdély nem Tolvaj volt La Fontaine korában, hanem Konc. — A versről eszembe jut egy hajdani élc: Felébred éjszaka a székely asszony, és oldalba böki az urát: „Áron, olyan szépet álmodék!“ – „No, hát mit álmodál?“ – Azt álmodám, hogy kimenének a románok és bégyüvének a magyarok.“ A férje: „Én még szebbet álmodék: kimenének a románok és nem gyüve bé senki.“