Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Poèmes licencieux : Pajzán versek (enyhén szólva...) (Poèmes licencieux (pour ne pas dire plus…) Magyar nyelven)

Poèmes licencieux (pour ne pas dire plus…) (Francia)

Pierre de Ronsard 
Je te salue, Ô merveillette fente

Je te salue, Ô merveillette fente,
Qui vivement entre ces flancs reluis;
Je te salue, Ô bienheureux pertuis,
Qui rend ma vie heureusement contente!

C’est toi qui fais que plus ne me tourmente
L’archer volant qui causait mes ennuis;
T’ayant tenu seulement quatre nuits
Je sens sa force en moi déjà plus lente.

Ô petit trou, trou mignard, trou velu,
D’un poil folet mollement crespelu,
Qui à ton gré domptes les plus rebelles:

Tous vers galans devraient, pour t’honorer,
A beaux genoux te venir adorer,
Tenant au poing leurs flambantes chandelles!


Voltaire
Polissonnerie

Je cherche un petit bois touffu,
Que vous portez, Aminthe,
Qui couvre, s’il n’est pas tondu
Un gentil labyrinthe.
Tous les mois, on voit quelques fleurs
Colorer le rivage ;
Laissez-moi verser quelques pleurs
Dans ce joli bocage.

– Allez, monsieur, porter vos pleurs
Sur un autre rivage ;
Vous pourriez bien gâter les fleurs
De mon joli bocage ;
Car, si vous pleuriez tout de bon,
Des pleurs comme les vôtres
Pourraient, dans une autre saison,
M’en faire verser d’autres.

– Quoi ! vous craignez l’évènement
De l’amoureux mystère ;
Vous ne savez donc pas comment
On agit à Cythère ;
L’amant, modérant sa raison,
Dans cette aimable guerre,
Sait bien arroser la gazon
Sans imbiber la terre.

– Je voudrais bien, mon cher amant,
Hasarder pour vous plaire ;
Mais dans ce fortuné moment
On ne se connait guère.
L’amour maîtrisant vos désirs,
Vous ne seriez plus maître
De retrancher de nos plaisirs
Ce qui vous donna l’être.


Stéphane Mallarmé
Mignonne

Mignonne, sais-tu qu’on me blâme
De t’aimer comme je le fais ?
On dit que cela, sur mon âme !
Aura de singuliers effets;
Que tu n’es pas une duchesse,
Et que ton cul fait ta richesse,
Qu’en ce monde, ou rien n’est certain,
On peut affirmer une chose:
C’est que ton con vivant et rose
N’est que le con d’une putain !
Qu’est-ce que cela peut foutre ?
Lorsqu’on tient ces vains propos,
Je les méprise, et je passe outre,
Alerte, gaillard et dispo !
Je sais que près de toi je bande
Vertement, et je n’appréhende
Aucun malheur, sinon de voir,
Entre mes cuisses engourdies,
Ma pine flasque et molle choir !…



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.poetica.fr/ categories/erotique/

Pajzán versek (enyhén szólva...) (Magyar)


Pierre de Ronsard (XVI. század)
Üdvöz légy, csodálatos kút

Üdvöz légy, ó, te csodálatos kút,
Mit árnyékába rejt két domb: két comb;
Üdvöz légy, te központ, szűk, szoros pont,
Te űzöl el szívemből gondot, bút!

Te, te mentettél meg attól a rút
Íjásztól, aki bűvkörébe vont;
Csak négy éjszaka leltem benned hont,
S erőm belül máris gyengébben rúg.

Ó, piciny lyuk, édes lyuk, pelyhes lyuk,
Bársony szőrök övezte huncut sut,
Ki megpuhítod, mi vadul benned szánt:

Téged zengjenek költők, minden hang,
Lábaid előtt pengjen minden lant
S lobogjon minden fáklya, minden láng!


Voltaire (1694-1778)
Pajzánkodás

Bozótot keresek, erdőt,
A kegyedét, Aminthe;*
Mélyében rejt egy útvesztőt,
Ha irtatlan, ott lent.
Havonta virágok nőnek,
A part attól tarka,
Hadd hullassak néhány könnyet
Arra a szép partra.

– Liliomok folyvást nőnek
S van part más is tarka;
Az enyémeket ily könnyek
Tipornák – avarba.
Ha nagyon sírna Ön s bőven,
Eszem könnyen veszne,
S egyszer, egy másik időben,
Én sírnék, könnyezve.

– Hogyan, Ön fél a szerelmes
Misztériumtól tán?
Hát nem tudja, mily kellemes
Csepp cseppent Küthérán? **
Legyőzetett az ős ösztön,
Hogy a harcos kedves
Meg csak pázsitot öntözzön,
S a föld nem lett nedves.

– Szeretnék – csak volna merszem! –,
Önért kockáztatni,
Ám abban a boldog percben
Arra nehéz hatni.
A vágy uralkodik Önön,
S azon örömöket
Ki nem, nem rekesztheti Ön,
Mikből Ön született.


Stéphane Mallarmé (1842-1898)
Picim

Picim, tudod-e, hogy leszólnak,
Hogy mért szeretlek tégedet?
Azt mondják, bizisten maholnap
Erre csúnyán ráfizetek;
Hogy apád se, anyád se herceg,
Hogy nincs tőkéd más csak a segged,
Hogy semmi sem biztos sehol,
De az biztos mindazonáltal,
Hogy azzal a pajkos pináddal
Egy szajhapinát hordozol!
Szóbeszédet le ki ne szarna?
Az ilyen beszéd szófia,
Én nem is hederítek arra,
Sőt azt mondom: Halleluja!
Tudom, veled feláll a farkam
Büszkén és cseppet sem zavartan,
S nem érhet baj, hacsak nem az,
Hogy esetleg a combjaim közt
Elpuhul s lehorgad a fasz. 

   

.......................................
* A név kiejtése kb.: Ament.
** Nem pontosan ez történt Küthéra (ma Kíthira) sziget közelében, de valami hasonló. Uránosz – más hagyomány szerint Kronosz – spermája nem éppen a pázsitra, hanem tengerbe hullott, tehát nem a megfelelő helyre. Csak azt éppenséggel megtermékenyítette: ez szöges ellentéte a versbeli szituációnak. Ebből született Aphrodité, a szerelem és a szexualitás istennője.


Prozódiai jegyzet:

Mint Sully Prudhomme Naplemente c. versénél írtam, a francia versek fordítása számomra problematikus dolog, noha a magyar költők-műfordítók számára nem problematikus: a páros szótagszámú soroknak jambikus, a páratlan szótagszámúaknak trochaikus sorokat feleltetnek meg, a francia hímrímnek magyar hímrímet, a francia nőrímnek pedig magyar nőrímet, noha a nevükön kívül legfeljebb történelmi összefüggés van köztük: francia nőrím egyszótagos, a magyar pedig kétszótagos.

Az első vers (Ronsard) a Sully Prudhomme-nál leírt módon van lefordítva. Több ilyen fordítás szerepel a Bábel-en (André Chénier, Laforgue, Maeterlinck, Rimbaud, Renée Vivien; bár alternatív fordításként többnyire hagyományos, ún. nyugateurópai verselésű fordítás is kíséri őket). Ez a módszer azonban rendkívül nehéz, gyakran teljesen megvalósíthatatlan; Giraud 21 versét például – a Pierrot Lunaire-t – ezért csak a hagyományos módon fordítottam le. A hagyományos, jambikus módszer játszi könnyedséggel alkalmazható (elkerülni – még a látszatát is elkerülni – sokkal nehezebb), és sokkal tetszetősebb az enyémnél. Az én szememben nem pozitívum a tetszetősség, hanem inkább nem éppen örvendetes dolog (bár nem mindig), azon kívül egyhangúsághoz vezet: a versek és versfordítások nagy részében szinte ugyanazt a ritmust halljuk mindig...

Ennek a nehéz módszernek könnyebbik változata figyelhető meg a Voltaire-vers fordításában. Itt nem igyekszem egyszótagos, hangsúlyt hordozó rímekkel utánozni a francia versnek azt a sajátosságát, hogy a verssornak mind szemantikai, mind fonetikai hangsúlya az utolsó szótagra esik. Az elv itt egyszerűen a szótagszámláló elv. Itt egy nehézség van: arra törekszem, hogy a sorok ne tagolódjanak ritmikailag a magyaros ütemhangsúlyos verselésben megszokott módon, azaz 4 + 4 ill. 4 + 2 (tkp. 4 + maradék) szótagú részekre; ez ugyanis a magyarban szinte automatikusan történik, a szemantikai határok – szóhatárok – figyelembevétele nélkül, pl. Mintelátko Zottkirályfi Túlazópe Rencián stb. Azért törekszem erre, hogy a francia versből ne csináljak magyar népdalt vagy népies verset (bár egyes esetekben ez nem is olyan nagy baj). Egészen elkerülni ezt is éppoly nehéz, mint a jambikus hatást. Az első sor például először így hangzott: Keresek egy sűrű erdőt; „elrontva”: Bozótot keresek, erdőt. Ez már legalább nem szuggerál ilyen olvasást: Bozótotke Resekerdőt, „nem játszik alá”. Ugyanígy nem könnyű így hallani: Kinemnemre Keszthetiön. A Tipornák – avarba sorban a gondolatjel szuggerál megállást, 3 + 3-as tagolást a 4 + 2 helyett stb.

A Mallarmé-vers fordítása hagyományos jambikus fordítás, magyar nőrímekkel, a nőrímes sorok tehát egy szótaggal hosszabbak a nekik megfelelő francia soroknál. – Megjegyzendő, hogy ennek a trágárságnak az elkövetője egyúttal a legelvontabb, legszubtilisabb, leglégiesebb versek szerzője…

A Ronsard-vers hagyományos, jambikus fordítása:

Üdvözöllek, csodálatos medence,
Mit közrefog két élő, síma domb;
Üdvözöllek, szoros központi pont,,
Tőled repes nemes szívem merengve!

Te voltál az, te, meg ki mente
Az íjásztól, ki bűvkörébe vont;
Benned leltem négy éjszakára hont,
S erőm már nem oly vad, de renyhe benne.

Ó, édes lyuk, pelyhes lyuk, pici lyuk,
Bársonyos szőröcskék övezte sut,
Mely az ágálókat megszelidíted:

Téged zengjen minden költői hang,
Lábadnál heverjen minden, mi lant,
S mindenki, akit lángja fölhevített!

Játékos variációk a Mallarmé-vers végére:

(...)
Tudom, faszállító hajó vagy [vagy: faszállító, ha jó vagy],
Hogy a te számodra faszom nagy,
És nem aggódom, csak azon,
Hogy esetleg a combjaim közt
Elfajul s lehorgad faszom.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap