Hellaakoski, Aaro: Az ártatlanok keringője (Viatonten valssi Magyar nyelven)

Kun kesäinen yö oli kirkkain

ja tyyninä valvoivat veet

ja helisi soittimet sirkkain

kuin viulut ja kanteleet,

viisi pientä piruparkaa,

aivan ujoa ja arkaa

sievin kumarruksin tohti

käydä enkeleitä kohti.

Uniformunsa karvaiset heitti

he, sarvet ja saparovyön;

oli lanteilla vain lukinseitti;

ja helisi harput yön.

Enkelitkin sulkapaidan

jätti tuonne, päälle aidan,

siellä häntä, siellä siipi

toisiansa tervehtiipi.

Ja niinhän he, nostaen jalkaa

niin nätisti tanssia alkaa

yli kallion kasteisen.

Ja yö oli onnellinen.

Missäs sika, jos ei kerää

kärsäänsä se yhtäperää

siivet, karvat, ynnämuuta,

vielä maiskutellen suuta.

Sill'aikaa enkelit tanssi

niin ujosti, varpaillaan,

vain pukuna pikkuinen

kranssi, viis pirua toverinaan.

Kerran tuli aamun koitto.

Loppui tanssi, loppui soitto.

Pirut, niin kuin enkelitki

tunnusmerkkejänsä itki.

Oi pienoiset, ettehän

arvaa: moni vaihtaa

nahkaa ja karvaa,

sika paljon siipiä syö.

Mut harppua sirkat lyö

yhä, kun on keskiyö.

Ragyogott a nyár bűvös éje,

és virrasztott a tóvidék,

zengett tücskök éles zenéje,

mint hegedűk és kantelék,

s öt aprócska ördögfiók,

ijedősek és kis bohók,

táncos bókot vágtak ki ők

bátran az angyalok előtt.

Ledobta mind szarvát s a farkát,

a bozontos egyenruhát,

ágyékuk pókhálók takarták

s hárfa zengett az éjen át.

Az angyalkákról is levált

a toll s a kerítésre szállt,

a sok szárny és a sok farok

egymás felé kacsingatott.

És a takaros táncot ropta,

s lendült a sok kis fürge láb

a harmatos sziklát tapodva.

Soha ily boldog éjszakát!

Hát még ha nem jön egy malac

összeszedni a szárnyakat,

farkat, bundát és egyebet,

csettintve is hozzá egyet!

S az angyalok járták csak egyre,

félénk, szemérmes volt a tánc,

csak köntösük lengett libegve

az öt ördög-pajtás iránt.

És hajnal lett egyszeribe,

véget ért a tánc, a zene,

ördög, angyal futott együtt,

hozni ismertetőjegyük.

Szegénykék,

nem sejtik, mi hogy volt,

hogy a bőr és szőr mind oda,

s a disznó sok szárnyat behabzsolt.

De a hárfát csak verik a

tücskök minden nyár-éjszaka.