Hellaakoski, Aaro: A sólyom (Haukka Magyar nyelven)

On tilaa taivahalla.

On äärtä yllä, alla.

Tuul' viuhuu siivissäni mun

ja aurinko on mun.

Ei viha, ystävyys

mun luokseni voi kantaa,

ei talvi, kesä, syys

voi mitään mulle antaa;

mun on vain totuus ylhäinen,

jääkylmä, ikuinen.

Mun silmäni ei pettäneet

ma vaikka katsoin aurinkoon,

mun siipeni ei uupuneet

vaikk' yli vuorten noussut oon.

Mun kotini on avaruus,

mun määräni on jumaluus,

Kun uuvun kerran, putoan,

ma korkealta putoan.

Fenn az égen van helyem.

A határ a fenn s a lenn.

Szárnyamon szél süvít végig,

a nap is enyém itt.

Nincs harag, barátság,

ami hozzám hordható,

nincs ősz, tél, se nyár hát,

ami nekem adható.

Csak a fenti nagy Igaz van,

hideg, halhatatlan.

Szemem cserben sosem hagyott,

néztem én a napba pedig,

szárnyam még el nem fáradott,

bár hegyen át gyakorta vitt.

A végtelen az én hazám,

mértékem az isten csupán.

Ha erőm fogy, egy napon

a magasból lebukom.