Hellaakoski, Aaro: Conceptio Artis (Conceptio Artis Magyar nyelven)

Vaikka petyin, vaikka petyin,

silmin tiukkaan jännitetyin

aion käydä näin

yhä eteenpäin.

Irti pääsit. Hetaleita

vanhoja ja vaalenneita

jäi vain kourihin

kun sua kahmasin,

mutta kerran rautavöihin

joudut näihin käpälöihin

vaikk’ ois auttajas

kaikki apunas.

Sinut tahdon alastonna,

korutonna, maalitonna,

vailla rihkamaa

muitten antamaa.

Näytän muotos maailmalle,

huudan joka kuulijalle

niinkuin minä näin

sinut edessäin.

Bár csalódtam, bár csalódtam,

szúrós szemem összevontam,

járni szeretnék

úgy, ahogy nemrég.

Szabad vagy már. Ócska rojtok

maradtak csak, megfakultak,

öklömben újra,

utánad nyúlva,

de majd vasövekbe kerülsz,

mancsaikból nem menekülsz,

bárhogy segítsen

ember vagy isten.

Így akarlak, meztelenül,

céltalanul, dísztelenül

másoknak adni

és felmutatni

alakodat a világnak,

hallja minden, ha kiáltok:

én is így láttam

meg hajdanában.