Holappa, Pentti: Hazámnak kiabálok (Kotomaatani huudan Magyar nyelven)

Kotomaatani huudan:

kotomaatani,

jossa silmiin avautuviin

taivas ja maa lankeavat syleilyssä

ja äiti vie lapsensa peltojen keskelle,

apilaskenttien keskelle,

ja ensimmäinen lintu alkaa laulun

yhä alemmas laskeutuen,

yhä lähempää soiden,

kotomaatani,

jonka kyläkujilla neito

käy aamukasteisen ruohikon halki ja laulaa

eikä itse kuule, että hänen ääneensä vastaa

metsäisten vuorten kaiku

takamailta.

Kotomaatani huudan,

kun tuuli puhaltaa hiekkaan,

kun aalto lyö vierasta rantaa:

kotomaatani,

jossa mies lähtee pellolle ja metsään

ja palatessan kohtaa illan pihatanhuan yllä

ja kohtaa portailla vaimon ja lapset

ja isävanhuksen,

kotomaatani,

jossa mies tuntee turpeen

ja sen lempeän hajun jo ennen kuolemaansa.

Hazámnak kiabálok:

hazám,

eged és földed

kinyíló szembogaramba hullott,

az anya a mezőre ballag gyermekével

a lóherével bevetett mezőkre

s az első madár csőrén kibuggyan a dal

egyre ereszkedve

egyre közeledve,

hazám,

benned a falvak öröme zsibog

egy lány indul el a harmatverte

füvek között, dalol és maga sem hallja

hogy az erdős hegyhátak visszaválaszolnak

a háta mögül.

Hazámnak kiabálok,

a hűvös szélben zizeg a homok

és hullám veri a sziklapadokat:

hazám,

egy férfi indul meződre s az erdők

homályából hazaballag este

megöleli az asszonyt gyermekét

s az öregeket,

hazám,

itt érzi a férfi

gyeped szelíd illatát már a halála előtt.