Palmas y guitarra (Spanyol)
Ahora, entre nosotros, aquí,
ven conmigo, trae por la mano a tu cuerpo
y cenemos juntos y pasemos un instante la vida
a dos vidas y dando una parte a nuestra muerte.
Ahora, ven contigo, hazme el favor
de quejarte en mi nombre y a la luz de la noche teneblosa
en que traes a tu alma de la mano
y huímos en puntillas de nosotros.
Ven a mí, sí, y a ti, sí,
con paso par, a vemos a los dos con paso impar,
marcar el paso de la despedida.
¡Hasta cuando volvamos! ¡Hasta la vuelta!
¡Hasta cuando leamos, ignorantes!
¡Hasta cuando volvamos, despidámonos!
¿Qué me importan los fusiles?,
escúchame;
escúchame, ¿qué impórtenme,
si la bala circula ya en el rango de mi firma?
¿Qué te importan a ti las balas,
si el fusil está humeando ya en tu olor?
Hoy mismo pesaremos
en los brazos de un ciego nuestra estrella
y, una vez que me cantes, lloraremos.
Hoy mismo, hermosa, con tu paso par
y tu confianza a que llegó mi alarma,
saldremos de nosotros, dos a dos.
¡Hasta cuando seamos ciegos!
¡Hasta
que lloremos de tánto volver!
Ahora,
entre nosotros, trae
por la mano a tu dulce personaje
y cenemos juntos y pasemos un instante la vida
a dos vidas y dando una parte a nuestra muerte.
Ahora, ven contigo, hazme el favor
de cantar algo
y de tocar en tu alma, haciendo palmas.
¡Hasta cuando volvamos! ¡Hasta entonces!
¡Hasta cuando partamos, despidámonos! Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.poesi.as |
|
Taps és gitár (Magyar)
Most, egymás között, ezen a helyen,
karolj belém, fogd kézen a tested,
és vacsorázzunk együtt, egy percre töltsük életünket
két életben s fizessük meg a sír adóját.
Most, karolj magadba, a kedvemért
lakozz a nevemben és a fekete ragyogásban,
ahol a kezed a lelkedhez ér
s lábujjhegyen menekülünk magunkból.
Karolj belém, igen, és magadba, igen,
páros lépted páratlan léptünket tanulja,
a búcsúzás ütemes lépteit.
Míg vissza nem jövünk! Viszontlátásra!
Míg olvasni nem tanulunk, analfabéták!
Míg vissza nem jövünk, hadd búcsúztassuk egymást!
Mit számítanak a puskák,
figyelj csak;
figyelj csak, mit bánod te a golyókat
aláírásom cikornyás kanyarulatában?
Mit bánod őket, ha a puska
már tested illatában füstölög?
Még ma világtalan karunk
mércéjét fonjuk csillagunkra,
és dalod hallatán majd zokogunk.
Még ma, gyönyörűm, páros lépteiddel
s riadalmamtól riadó reménnyel
magunkból mindketten kivonulunk.
Amíg csak meg nem vakulunk!
Amíg csak
nem zokogtat meg ennyi visszatérés!
Most,
egymás között, fogd
kézen édes személyed,
és vacsorázzunk együtt, egy percre töltsük életünket
két életben s fizessük meg a sír adóját.
Most, karolj magadba, a kedvemért
énekelj valamit
s lelked gitárját tapsoddal kísérd.
Míg vissza nem jövünk! Odáig! Addig!
Míg el nem indulunk, hadd búcsúztassuk egymást!
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | O. O. |
|