Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Espronceda, José de: Háború (¡Guerra! Magyar nyelven)

Espronceda, José de portréja

¡Guerra! (Spanyol)

¿Oís?, es el cañón. Mi pecho hirviendo

el cántico de guerra entonará,

y al eco ronco del cañón venciendo,

la lira del poeta sonará.

 

El pueblo ved que la orgullosa frente

levanta ya del polvo en que yacía,

arrogante en valor, omnipotente,

terror de la insolente tiranía.

 

Rumor de voces siento,

y al aire miro deslumbrar espadas,

y desplegar banderas;

y retumban al son las escarpadas

rocas del Pirineo;

y retiemblan los muros

de la opulenta Cádiz, y el deseo

crece en los pechos de vencer lidiando;

brilla en los rostros el marcial contento,

y dondequiera generoso acento

se alza de Patria y Libertad tronando.

 

Al grito de la patria

volemos, compañeros,

blandamos los aceros

que intrépida nos da.

A par en nuestros brazos

ufanos la ensalcemos

y al mundo proclamemos:

"España es libre ya".

 

¡Mirad, mirad en sangre,

y lágrimas teñidos

reír los forajidos,

gozar en su dolor!

¡Oh!, fin tan sólo ponga

su muerte a la contienda,

y cada golpe encienda

aún más nuestro rencor.

 

¡Oh siempre dulce patria

al alma generosa!

¡Oh siempre portentosa

magia de libertad!

Tus ínclitos pendones

que el español tremola,

un rayo tornasola

del iris de la paz.

 

En medio del estruendo

del bronce pavoroso,

tu grito prodigioso

se escucha resonar.

Tu grito que las almas

inunda de alegría,

tu nombre que a esa impía

caterva hace temblar.

 

¿Quién hay ¡oh compañeros!,

que al bélico redoble

no sienta el pecho noble

con júbilo latir?

Mirad centelleantes

cual nuncios ya de gloria,

reflejos de victoria

las armas despedir.

 

¡Al arma!, ¡al arma!, ¡mueran los carlistas!

Y al mar se lancen con bramido horrendo

de la infiel sangre caudalosos ríos,

y atónito contemple el océano

sus olas combatidas

con la traidora sangre enrojecidas.

 

Truene el cañón: el cántico de guerra,

pueblos ya libres, con placer alzad:

ved, ya desciende a la oprimida tierra,

los hierros a romper, la libertad.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemas-del-alma.com/jose-de-espronceda-guerra.htm

Háború (Magyar)

Halljátok? Ágyú! Vérem forró láva,

vad harci ének zeng az ajkamon,

s az ágyú rekedt, döbbenő szavára

győzelmi dallam peng a lantokon.

 

Nézzétek, büszke homlokát a népem

emeli már a századok porából,

és bátorsággal, kihívón, keményen

a megriasztott zsarnokokra gázol.

 

Ellep a harci lárma,

látom a kardok messzi villogását,

bomlik a zászlók selyme,

s visszhangoznak a csipkés sziklabástyák:

a Pireneusok vidéke;

és megremeg a gazdag

Cádiz fala, s a harcosok szívébe

kúszik a vágy, hogy győzzenek a harcban;

szemükben izzó csaták tüze csillog,

a Szabadságért Hazánk hadba hívott,

ez ég most bennünk, riadóként harsan.

 

Ha hívsz, hazánk és vár a had,

föl, mind, előre, bajtárs,

kardoddal törj a kartács

tüzébe majd utat;

a szent dicsőség-csillagot

emeljük így az égig,

míg mindenütt megértik:

„A spanyol föld szabad!"

 

Nézd, vértől, könnytől mocskosan

nevet a zsarnok-horda,

a betolakodókra

halált, halált, halált! -

A hosszu küzdelemnek

ez vessen majd csak véget;

minden csapásunk véred

tüzével járja át.

 

Hazánk, te mindig drága hon,

te vagy nekünk az élet,

szabadság vágya éled

nevedre, s küzd e nép.

Dicső a zászlód, selymét

a szél a napba fújja:

színében lángragyúlva

a béke fénye ég.

 

A vas, a bronz, a fegyverek

csattognak, mégis halljuk,

s dalolja véled ajkunk

jövendőnk énekét.

A dalt, amelytől lelkünk

ezer csatában győzött,

s a zsarnok visszahőkölt,

eldobta fegyverét.

 

Bajtárs, a sorban, ó, ki van,

ki most a harci zajra

a vérét megtagadva

csak csöndesen lapul?

Nézzétek, villogó vasunk

a győzelemtől fényes,

a nap ma dicsőséges

mezőnkön alkonyul.

 

Fegyverbe mind! A zsarnok-horda vesszen!

Es hitvány vérük áradó folyója

iszonytató özönnel mind ömöljön

az ámuló és óriás Óceánba,

amíg legyőzi habja

az áruló vér lángvörös szinét!

 

Ágyú, dörögd hát harci énekünket,

veled dalolja népünk szabadon,

szabadság, harcos angyalod leküldted,

ő segít rajtunk, elnyomottakon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap