Góngora, Luis de: A nyugdíját várja (Dilatándose una pensión que pretendía Magyar nyelven)

Camina mi pensión con pies de plomo,

el mío, como dicen, en la huesa;

a ojos yo cerrados, tenue o gruesa,

por dar más luz al mediodía la tomo.

Merced de la tijera a punta o lomo

nos conhorta aun de murtas una mesa;

«Ollay» la mejor voz es portuguesa,

y la mejor ciudad de Francia, Como.

No más, no, borceguí; mi chimenea,

basten los años que ni aun breve raja

de encina la perfuma, o de aceituno.

¡Oh cuánto tarda lo que se desea!

Llegue; que no es pequeña la ventaja

del comer tarde al acostarse ayuno.

Nyugdíjam lassu ólomlábra tették,

s a féllábam már mintha sírba lógna,

bánnám is én, kövér vagy vézna volna,

csak ideérne, szebben delelhetnék.

Most ahelyett, hogy hátszínt, bélszínt ennék,

nyesőolló ad mirtuszt asztalomra.

A legszebb talján hercegség: Szalóna.

Bari: ez orrcsiklandó nevü helység.

A száraz bőrkére a fogam ráunt,

hisz nem gyalázza immár annyi éve

kályhámat tölgy s olajfa egy csipet sem.

Ó, mennyit késlekedik, amit várunk!

Csak jönne már, mert nem mindegy, ha késve

vacsorázom vagy éhomra lefekszem.