Góngora, Luis de: Járjak meleg ruhában (Ándeme yo caliente Magyar nyelven)

Ándeme yo caliente

  Y ríase la gente.

 Traten otros del gobierno

Del mundo y sus monarquías,

Mientras gobiernan mis días

Mantequillas y pan tierno,

Y las mañanas de invierno

Naranjada y aguardiente,

  Y ríase la gente.

 Coma en dorada vajilla

El príncipe mil cuidados,

Cómo píldoras dorados;

Que yo en mi pobre mesilla

Quiero más una morcilla

Que en el asador reviente,

  Y ríase la gente.

 Cuando cubra las montañas

De blanca nieve el enero,

Tenga yo lleno el brasero

De bellotas y castañas,

Y quien las dulces patrañas

Del Rey que rabió me cuente,

  Y ríase la gente.

 Busque muy en hora buena

El mercader nuevos soles;

Yo conchas y caracoles

Entre la menuda arena,

Escuchando a Filomena

Sobre el chopo de la fuente,

  Y ríase la gente.

 Pase a media noche el mar,

Y arda en amorosa llama

Leandro por ver a su Dama;

Que yo más quiero pasar

Del golfo de mi lagar

La blanca o roja corriente,

  Y ríase la gente.

 Pues Amor es tan cruel,

Que de Píramo y su amada

Hace tálamo una espada,

Do se junten ella y él,

Sea mi Tisbe un pastel,

Y la espada sea mi diente,

  Y ríase la gente.

Járjak meleg ruhában,

s nevessenek ki bátran.

Kormányozzák nyögve mások

a föld minden birodalmát,

míg napomat kormányozzák

lágy cipók és sült tojások,

és Tél reggelén az áldott

narancspálinka pohárban,

s nevessenek ki bátran.

Egyék aranyos edényben

a Vezér fő-gondot, százat,

mint aranyos pirulákat;

én szegényes asztalvégen

hurkát nyeljek el egészben

mely megpukkadt forró tálban,

s nevessenek ki bátran.

Míg a hegyet beborítja

a január hólepelbe,

csak kemencém legyen telve,

makk és gesztenye dugítsa,

s legyen aki elkottyintsa,

mi forr a bolond királyban,

s nevessenek ki bátran.

Jó órában szerencsésen

érjen új napot a kalmár;

én kagylókkal mulassak már

és csigákkal a fövényen,

s fülemüle énekében

nyárfán, forrás oldalában,

s nevessenek ki bátran.

Éjjel vízben evickéljen

felgyúlva szerelmi lángra

Leánder, hogy hölgyét lássa;

átúszásra való nékem

présházamnak mély ölében

a fehér és vörös áram,

s nevessenek ki bátran.

És mert Ámor oly kegyetlen,

Piramusnak és párjának

kardot adott nászi ágynak,

ott váljanak eggyé ketten:

Tisbém tészta, ha megettem,

fogam vala szablya-ágyam,

s nevessenek ki bátran.