Hernández, Miguel: Utolsó dal (Canción Última Magyar nyelven)

Pintada, no vacía:

pintada está mi casa

del color de las grandes

pasiones y desgracias.

Regresará del llanto

adonde fue llevada

con su desierta mesa

con su ruidosa cama.

Florecerán los besos

sobre las almohadas.

Y en torno de los cuerpos

elevará la sábana

su intensa enredadera

nocturna, perfumada.

El odio se amortigua

detrás de la ventana.

Será la garra suave.

Dejadme la esperanza.

Festett és nem üres ház

házam: kifestve szépen,

ragyog nagy szenvedélyek

s szenvedések színében.

Majd felmerül a könnyből,

hol elmerülve régen,

tátongó asztalával,

roskatag fekhelyével.

Virágzanak a csókok

a párna fénykörében.

És testünket befutja

illatozva az éjben

az ágynemű, tenyésző

sűrű növényzetével.

A gyűlölet eloszlik

ablak mögött a fényben.

A vad karom szelíd lesz.

Hagyjátok ezt remélnem.