Borges, Jorge Luis: Beppo (Beppo Magyar nyelven)

El gato blanco y célibe se mira

en la lúcida luna del espejo

y no puede saber que esa blancura

y esos ojos de oro que no ha visto

nunca en la casa son su propia imagen.

¿Quién le dirá que el otro que lo observa

es apenas un sueño del espejo?

Me digo que esos gatos armoniosos,

el de cristal y el de caliente sangre,

son simulacros que concede al tiempo

un arquetipo eterno. Así lo afirma,

sombra también, Plotino en las Ennéadas.

¿De qué Adán anterior al paraíso,

de qué divinidad indescifrable

somos los hombres un espejo roto?

A tükör fényes holdjában magányos

fehér macska nézegeti magát, és

nem tudja, hogy e ragyogó fehér folt

s ez arany szemek, miket bent a házban

sose látott, saját magát mutatják.

Ki mondja meg neki, hogy aki látja,

az is alig több mint egy tükör álma?

Mondják, hogy e dallamostestü macskák

- kristályosak vagy hevesvérűek -

csak látszatok, miket egy örök őskép

ad az időnek. Így véli Plotínosz,

maga is árnyék, az Enneaszokban.

Milyen Ádámnak, mily Éden-előtti

kifürkészhetetlen ős-istenségnek

vagyunk tört tükrei, mi emberek?