Borges, Jorge Luis: Ádám, a te hamvaid (Adán es tu ceniza Magyar nyelven)
|
|
Adán es tu ceniza (Spanyol)La espada morirá como el racimo. El cristal no es más frágil que la roca. Las cosas son su porvenir de polvo. El hierro es el orín. La voz, el eco. Adán, el joven padre, es tu ceniza. El último jardín será el primero. El ruiseñor y Píndaro son voces La aurora es el reflejo del ocaso. El micenio, la máscara de oro. El alto muro, la ultrajada ruina. Urquiza, lo que dejan los puñales. El rostro que se mira en el espejo No es el de ayer. La noche lo ha gastado. El delicado tiempo nos modela.
Qué dicha ser el agua invulnerable Que corre en la parábola de Heráclito O el intrincado fuego, pero ahora, En este largo día que no pasa, Me siento duradero y desvalido.
|
Ádám, a te hamvaid (Magyar)A kard éppúgy meghal, akár a szőlő. A kristály nem törékenyebb a szirtnél. A dolgok csak önmaguk por-jövője. A vas - rozsda. A szó - csak puszta visszhang. Ádám, az ifjú atya a te hamvad. A legutolsó kert lesz a legelső. A csalogány és Pindarosz csak ének. A hajnal visszafénylő naplemente. A mikénéi - csupán az arany-maszk. A magas fal - a rom, a meggyalázott. Urquiza - amit meghagytak a tőrök. Az arc, amely visszanéz a tükörből, nem a tegnapi. Elnyűtte az éjjel. A találékony idő adja formánk.
Mily boldogság a sérthetetlen vízé Hérakleitosz híres hasonlatában, vagy a gomolygó tűzé, ámde most, e nem múló, hosszú napon erősnek és gyámoltalannak érzem magam.
|
