Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lara, Omar: A bevett város (Ciudad tomada Magyar nyelven)

Lara, Omar portréja
Tótfalusi István portréja

Vissza a fordító lapjára

Ciudad tomada (Spanyol)

Ellos deambulan en las noches en las ciudades.
Georg Heym
 
Se sabe que vienen cuando agudos chillidos
invaden la frágil calma de las casas.
Los dormidos se agitan en su sueño
se perturba el destino de los pájaros en vuelo
los jóvenes arnantes quedan absortos mirando el cielorraso.
 
A los niños les nacen unos ojos grandes inmóviles
y caminan como ciegos
o parecen tullidos.
Cuando las casas arden la luz ilumina
trajes color podrido
y lugares que quedan vacíos para siempre.
 
En las mañanas los habitantes caminan como sonámbulos
creyendo y no creyendo lo que acaba de suceder.
Soñando lo que han soñado.
Las ventanas rotas
y la ceniza humeante aún en las veredas
son prueba indudable
y un tufillo no humano
y signos de delirio en la arena
y pelos de rata en las tazas del café.
 
La ciudad fue amable una vez
hay quienes recuerdan un paseo en bicicleta
la música de los domingos en la linda placita
y guardan en escondrijos olvidados
débiles prendas del pasado
piensan a veces dulcemente en ellas
sin atreverse en mirarlas.
La mueca de la ciudad se impone a toda cosa
todo
todo se astilla con un trac-trac de huesos
en un fluir de sangre
bocas subterráneas se abren a la vuelta de la esquina
y engullen.
En pleno día aparecen máquinas nunca vistas
de ellas
descienden en grupos
interrumpen almuerzos
bautizos
casuales fiestas infantiles.
 
Antes de desaparecer sacuden los árboles
los deshojan
y ya nunca más frutecen.
Se sabe que vienen porque una sábana negra
cubre la ciudad
porque provocan pequeñas tormentas parciales
(según la necesidad)
y tormentas totales
(según la necesidad).
Los ancianos no han logrado conciliar el sueño
en vano invocan otras imágenes de horror
para oponer al presente.
 
Ha mucho no se lee en la ciudad
los libros ardieron en piras fantásticas
y ante toda letra escrita
los habitantes bajan la vista
llenos de confusión y vergüenza.
Se ha visto seres hasta ahora nunca vistos
correr agitando colas aceitosas
dando brincos portentosos
pateando las murallas
lanzando chillidos indecentes
mirando obscenamente a las jóvenes que se apresuran
antes que se retiren los últimos rayos
de un vago sol
y una sábana negra envuelva la ciudad
y comience la nocturna danza.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

A bevett város (Magyar)

Csörtetnek éji városokon át...
Georg Heym
 
Tudni, hogy jönnek, mikor éles sikolyok
rohanják meg a házak békességét.
Az alvók hánykolódnak álmukban,
és megbolydul a repülő madarak végzete,
és a fiatal szerelmesek elmerülten bámulják az ég boltozatját.
 
A gyerekeknek nagy, mozdulatlan szemük születik,
és úgy járnak, mint a vakok,
vagy bénának nézni őket.
Mikor a házak égnek, a fény
rothadás-színű göncökre vetül
és immár örökkön üresen maradó helyekre.
 
Reggelente a lakók alvajáróként őgyelegnek,
hiszik s nem is hiszik, ami történt.
Azt álmodják, hogy álmodtak csupán.
A törött ablakok
és a még a járdán füstölgő hamu
kétségtelen bizonyíték,
és a nem emberi bűz,
és az őrület jelei a homokban,
és patkányszőr a kávéscsészékben.
 
A város néha igazán kedves volt,
sokan emlékeznek szívesen egy-egy bicikliútra,
vasárnapi zenére a bájos terecskén,
és elfelejtett rejtekekben őrzik
erőtlen emlékeit a múltnak,
olykor révetegen gondolnak rájuk,
de sose merik megnézni őket.
A város torz grimasza mindenre rátelepül,
minden,
minden szálkákra hasad csontropogás közt,
vérözönben,
földalatti szájak nyílnak meg a sarkon túl
és falnak.
Fényes nappal sosemlátott gépezetek
jelennek meg,
csoportosan szállnak ki belőlük,
megzavarják az ebédeket,
keresztelőket,
esetleges gyermek-zsúrokat.
 
Mielőtt eltűnnének, kitépik a fákat,
lekopasztják,
hogy több gyümölcsöt ne hozzanak.
Tudni, hogy jönnek, mert fekete lepel
borítja be a várost,
mert kis részleges gyötrelmeket okoznak
(a szükségnek megfelelően)
és totális gyötrelmeket
(a szükségnek megfelelően).
Az öregeket kerüli az álom,
hiába idézik fel a borzalom más képeit,
hogy szembeállítsák a jelennel.
 
Már régen nem olvasnak a városban,
a könyvek fantasztikus máglyákban égnek,
és minden írott betű előtt
lesütik szemüket a lakosok
zavartan és szégyenkezéssel.
És látni soselátott lényeket,
olajos farkukat csóválva futnak,
fenyegetően szökdelnek,
a falakat rugdosva,
trágár kiáltozással,
obszcén módon bámulva lányokat, akik tovasietnek,
mielőtt visszahúzódna utolsó sugara is
a bizonytalan napnak,
és fekete lepel borítaná be a várost,
és kezdődne az éjszakai tánc.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap