Pizarnik, Alejandra: Láthatatlan művészetek (Artes invisibles Magyar nyelven)

Tú que cantas todas mis muertes.
Tú que cantas lo que no confías
al sueño del tiempo,
descríbeme la casa del vacío
háblame de esas palabras vestidas de féretros
que habitan mi inocencia.

Con todas mis muertes
yo me entrego a mi muerte,
con puñados de infancia,
con deseos ebrios
que no anduvieron bajo el sol,
y no hay una palabra madrugadora
que le dé la razón a la muerte,
y no hay un dios donde morir sin muecas.

Te, aki megénekled az összes halálomat.
Te, aki megénekled, amit nem bízol
az idő álmára,
írd le nekem az üresség házát
mesélj nekem a koporsóba öltözött szavakról
amik belakják ártatlanságomat.
 
Az összes halálommal
átadom magam a halálomnak,
a gyermekkor kezeivel,
részeg vágyakkal,
amik nem sétáltak a napon,
és nincs olyan reggeli szó,
ami értelmet adna a halálnak,
és nincs isten, akiben grimaszok nélkül lehetne meghalni.