Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Whittier, John Greenleaf: Rabszolgák éneke a sivatagban (Song of Slaves in the Desert Magyar nyelven)

Whittier, John Greenleaf portréja

Song of Slaves in the Desert (Angol)

Where are we going? where are we going,   
Where are we going, Rubee?
Lord of peoples, lord of lands,         
Look across these shining sands,      
Through the furnace of the noon.
Through the white light of the moon,          
Strong the Ghiblee wind is blowing,
Strange and large the world is growing!      
Speak and tell us where we are going,         
  Where are we going, Rubee?

Bornou land was rich and good,      
Wells of water, fields of food,         
Dourra fields, and bloom of bean,    
And the palm-tree cool and green:   
Bornou land we see no longer,
Here we thirst and here we hunger,  
Here the Moor-man smites in anger: 
  Where are we going, Rubee?          

When we went from Bornou land,   
We were like the leaves and sand,
We were many, we are few; 
Life has one, and death has two:      
Whiten’d bones our path are showing.         
Thou All-seeing, thou All-knowing! 
Hear us, tell us, where are we going,
  Where are we going, Rubee?          

Moons of marches from our eyes     
Bornou land behind us lies;  
Stranger round us day by day          
Bends the desert circle grey;
Wild the waves of sand are flowing,
Hot the winds above them blowing,—        
Lord of all things! where are we going?      
  Where are we going, Rubee?          

We are weak, but Thou art strong;
Short our lives, but Thine is long;     
We are blind, but Thou hast eyes;    
We are fools, but Thou art wise!      
Thou, our morrow’s pathway knowing        
Through the strange world round us growing,
Hear us, tell us where are we going?
  Where are we going, Rubee?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com

Rabszolgák éneke a sivatagban (Magyar)

Hol van az útnak, hol van az útnak,
ez útnak vége, Rubee?
Magányos Úr, tekints
túl e homok végenincs
tengerén, dél katlanán,
a hold fehér sugarán!
Idegen a világ, új, vad
forró Ghiblee-szelek fújnak!
Szólj és mondd meg, hol van az útnak,
   ez útnak vége, Rubee?

Bornou-föld volt jó és szép,
forrásvizes, bő vidék,
dourra-földek, babvirág,
árnyas és zöld pálmafák:
Bornou-földet bárha látnánk!
Itt éhség és szomjuság bánt,
itt a dühös mór lesújt ránk:
   hol az út vége, Rubee?

Bornou-földön mint homok
volt belőlünk annyi sok;
sok volt, van mind kevesebb,
halva kettő, élve egy:
csontok mutatják nyomunkat;
aki mindentudó Úr vagy,
halld szavunk és mondd, hol az útnak,
   ez útnak vége, Rubee?

Megyünk, s ahány hó telik,
Bornou-föld s közénk esik;
idegenség idezár:
szürke kör a láthatár;
fönt a forró szelek fújnak,
homokzáporok zúdúlnak -
Mindenek ura! Hol az útnak,
   ez útnak vége, Rubee?

Nincs erőnk, de van neked;
sokat élsz, mi keveset;
vakok vagyunk, de te látsz;
te bölcs vagy, mi ostobák!
Ösvényei holnapoknak
te tudod, hogy hova futnak,
halld szavunk és mondd, hol az útnak,
   ez útnak vége, Rubee?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. Sz.

minimap