Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Blake, William: Kristalna soba (The Crystal Cabinet Szerb nyelven)

Blake, William portréja

The Crystal Cabinet (Angol)

The Maiden caught me in the wild,

Where I was dancing merrily;

She put me into her Cabinet,

And lock'd me up with a golden key.

 

This Cabinet is form'd of gold

And pearl and crystal shining bright,

And within it opens into a world

And a little lovely moony night.

 

Another England there I saw,

Another London with its Tower,

Another Thames and other hills,

And another pleasant Surrey bower,

 

Another Maiden like herself,

Translucent, lovely, shining clear,

Threefold each in the other clos'd--

O, what a pleasant trembling fear!

 

O, what a smile! a threefold smile

Fill'd me, that like a flame I burn'd;

I bent to kiss the lovely Maid,

And found a threefold kiss return'd.

 

I strove to seize the inmost form

With ardour fierce and hands of flame,

But burst the Crystal Cabinet,

And like a weeping Babe became--

 

A weeping Babe upon the wild,

And weeping Woman pale reclin'd,

And in the outward air again

I fill'd with woes the passing wind.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dps.holtof.com/blake/collected/chap-09.html

Kristalna soba (Szerb)

U divljini me devojka mala

Zgrabi dok plesah goneć teskobu,

Odvela me u svoju sobu

I zlatnim ključem zaključala.

 

Soba je bila sva od zlata

Što sa kristalom blešti i seva,

Unutra se otvarao nepoznat

Svet prepun blaga Mesečeva.

 

Tu drugu Englesku videh, i drugi

London, i druga zdanja tvrda,

I dvor, i Surej Bouer drugi,

I drugu Temzu i druga brda.

 

I drugu devojku što beše njena

Blistava slika od sjajnog daha,

Jedna u drugoj zatvorena

Triput – o kakav drhtaj straha!

 

I kakav osmeh! trostruk! Od njega

Buknuh ko plamen nepoznati;

Poljugbih devicu belju od snega,

Ona mi trostruk poljubac vrati.

 

Vatrenom rukom i žarom grubim

Segoh za likom unutrašnjim

A soba prsnu! – i sad se gubim

Kao na putevima prašnim

 

Uplakan dečak koga čuva,

Nuznak legavši, žena bleda,

I opet u spoljnjem vazduhu tog sveta

Ispunih jadom vetar koji duva.

 

     Pavlović, Miodrag i 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.hu

minimap