Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Tennyson, Alfred Lord: Szent Ágnes estéje (St. Agnes’ Eve Magyar nyelven)

Tennyson, Alfred Lord portréja

St. Agnes’ Eve (Angol)

Deep on the convent-roof the snows

Are sparkling to the moon:

My breath to heaven like vapour goes:

May my soul follow soon!

The shadows of the convent-towers

Slant down the snowy sward,

Still creeping with the creeping hours

That lead me to my Lord:

Make Thou my spirit pure and clear

As are the frosty skies,

Or this first snowdrop of the year

That in my bosom lies.

 

As these white robes are soil'd and dark,

To yonder shining ground;

As this pale taper's earthly spark,

To yonder argent round;

So shows my soul before the Lamb,

My spirit before Thee;

So in mine earthly house I am,

To that I hope to be.

Break up the heavens, O Lord! and far,

Thro' all yon starlight keen,

Draw me, thy bride, a glittering star,

In raiment white and clean.

 

He lifts me to the golden doors;

The flashes come and go;

All heaven bursts her starry floors,

And strows her lights below,

And deepens on and up! the gates

Roll back, and far within

For me the Heavenly Bridegroom waits,

To make me pure of sin.

The sabbaths of Eternity,

One sabbath deep and wide--

A light upon the shining sea--

The bridegroom with his bride!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetry-archive.com/t/st_agnes_eve.html

Szent Ágnes estéje (Magyar)

Klastromtetőnk holdfényiben

ragyog, hóval tele:

az égre száll lehelletem:

bár szállhatnék vele!

A kapu árnya metszi el

lenn a fehért haránt,

nővén az óra teltivel,

mely engem égbe ránt:

óh tégy oly tisztává, Uram,

mint jégfelhő-lebel,

vagy mely keblem fölé suhan

az első hópehely!

 

Szennyes, sötét fehér ruhám

hó fehérségihez

és földi mécsem halovány

az ezüst égihez:

így lelkem a Bárány előtt,

Előtted e kebel:

azért lakom e sártetőt,

hogy Hozzád vágyjam el.

Óh nyisd fel, Uram! egedet,

s tán egyik csillag ott

fehér ruhában fölvezet

engem, menyasszonyod.

 

Felhúz az arany kapuig,

mint villám szabdal át,

ahol csillagvirág nyilik

leszórva sugarát:

s lám! mélyül a kapu elém,

megfordul sarkain,

benn vár az Égi vőlegény

s lemossa foltjaim.

Az Örökélet Szombata,

mély tenger, végtelen -

s a mély tengerrel csillaga -

s a Vőlegény velem!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/04800/04827/04827.htm#107

minimap