Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Keats, John: Utolsó szonett (The Last Sonnet Magyar nyelven)

Keats, John portréja
Szabó Lőrinc portréja

Vissza a fordító lapjára

The Last Sonnet (Angol)

Bright star, would I were stedfast as thou art—

       Not in lone splendour hung aloft the night

And watching, with eternal lids apart,

       Like nature's patient, sleepless Eremite,

The moving waters at their priestlike task

       Of pure ablution round earth's human shores,

Or gazing on the new soft-fallen mask

       Of snow upon the mountains and the moors—

No—yet still stedfast, still unchangeable,

       Pillow'd upon my fair love's ripening breast,

To feel for ever its soft fall and swell,

       Awake for ever in a sweet unrest,

Still, still to hear her tender-taken breath,

And so live ever—or else swoon to death.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
KiadóPoetry Foundation
Az idézet forrásaPoetry Foundation/Archive

Utolsó szonett (Magyar)

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök -

nem a magas ég magányos tüze,

hogy türelmesen a világ fölött

vigyázzam, mint álmatlan remete,

a mozgó tengert, mely papként szelíden

mossa a föld emberi partjait

vagy nézi a friss havat, melynek ingyen

fehérébe hegy s mocsár öltözik -

nem - én kedvesem érő kebelén

vágynék lenni szilárd s változhatatlan,

hogy annak lágy, lélekző melegén

őrködjem örök-édes izgalomban:

azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,

ott élni mindig - vagy meghalni rögtön.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/00400/00455/00455.htm#d4175

minimap