Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Blunden, Edmund: A veterán (The veteran Magyar nyelven)

Blunden, Edmund portréja
Rakovszky Zsuzsa portréja

Vissza a fordító lapjára

The veteran (Angol)

He stumbles silver-haired among his bees,

Now with the warm sun mantling him ; he plods,

Taking his honey under the pippin-trees,

Where every sprig with rich red harvest nods.

He marks the skies' intents,

And like a child, his joy still springing new,

In this fantastic garden the year through

He steeps himself in nature's opulence.

 

Mellow between the leafy maze smiles down

September's sun, swelling his multitude

Of gold and red and green and russet-brown

Lavished in plenty's lusty-handed mood

For this old man who goes

Beckoning ripeness, shoring the lolling sprays,

And fruits which early gusts made castaways

From the deep grasses thriftily rescuing those.

 

Babble he will, lingeringly, lovingly,

Of all the glories of this fruitful place,

Counting the virtues of each several tree,

Her years, her yield, her hardihood or grace ;

While through this triumph-song,

As through their shielding leaves, the year's fruits burn

In bright eye-cozening colour, turn by turn,

From cool black cherries till gold quinces throng

 

Blossoming the blue mists with their queenly scent…

Who hearing him can think what dragging years

Of drouthy raids and frontier-fights he spent,

With drum and fife to drown his clamouring fears ?

Here where the grapes turn red

On the red walls, and honey in the hives

Is like drift snow, contentment only thrives,

And the long misery of the Line is dead.

 

Eesting in his old oaken-raftered room,

He sits and watches the departing light

Crimsoning like his apple-trees in bloom,

With dreaming gratitude and calm delight.

And fast the peering sun

Has lit the blue delft ranged along the wall,

The painted clock and Squirrel's Funeral,

And through the cobwebs traced his rusty gun.

 

And then the dusk, and sleep, and while he sleeps,

Apple-scent floods and honey's fragrance there,

And old-time wines, whose secret he still keeps,

Are beautiful upon the marvelling air.

And if sleep seem unsound,

And set old bugles pealing through the dark,

Waked on the instant, he but wakes to hark

His bellman cockerel crying the first round.

 

1919



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ebooksread.com/authors

A veterán (Magyar)

Már őszhajún, kaptárak közt matat,

s a Nap köpenyt dob vállára. A méz

kezében, ballag almafák alatt,

hol minden ág dús terhétől nehéz.

A változékony ég

szándékait vigyázza, s boldogan

a természet pazar csodáiban

mint gyermek elmerül, míg száll az év.

 

Érett gyümölcs – a lombon átnevet

szeptember Napja. Szines ár dagad:

zöld és arany és rozsdaszín tömeg,

mind, mit a bőség jókedvében ad

a vénnek. S ő ügyel,

szüretre meg mi ért, gallyat kötöz,

s mit nyári szél levert, mély fű között

hullott szemet kutat, ne vesszen el.

 

E dúsan termő kert erényeit

mind elmotyogja, hosszan, lelkesen,

és minden fáról tudja jól, melyik

milyen szívós, hány éves, hogy terem.

S szaván át, mintha lomb

mögül, fölizzanak rendre az év

gyümölcsei tarkán: a hűs, sötét

cseresznye, később sárga birs tolong

 

s illata szétrepül az őszi köd

kékjébe. Ma ki hinné, hány napot

töltött roham, elővédharc között,

hol túllármázta félelmét a dob?

Itt, hol vörös falon

szőlő pirul, s a kaptár méze, mint

szélhordta hó: békesség nincs, csak itt,

s végre sok kínjával halott a Front.

 

A tölgygerendás vén szobában ül,

s nyugodt, hálás örömmel, álmatag

figyeli, míg almavirágszinű

sugárral távozik az esti Nap,

s ahogy sorban kigyúl

a kertfalon álló sok kék köcsög,

a festett óra – s pókhálók mögött

rozsdás puskát tapint az égi ujj.

 

Majd álom jön, sötét, s míg álmodik,

a szél méz- s almaillatot sodor,

s száll édesen – még őrzi titkaik

az ámuló légben sok régi bor.

S ha a sötéten át

a régi kürt szól, s álma meghasad,

s ő fölriad, ébredve tudja: csak

az őr kakas szava – hajnalt kiált.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap