Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Johnson, Samuel: Az emberi kívánságok hiúsága (részlet) (The Vanity of Human Wishes (detail) Magyar nyelven)

Johnson, Samuel portréja
Garai Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

The Vanity of Human Wishes (detail) (Angol)

When first the college rolls receive his name,

The young enthusiast quits his ease for fame;

Resistless burns the fever of renown,

Caught from the strong contagion of the gown:

O'er Bodley's dome his future labours spread,

And Bacon's mansion trembles o'er his head.

Are these thy views? Proceed, illustrious youth,

And Virtue guard thee to the throne of Truth!

Yet, should thy soul indulge the generous heat,

Till captive Science yields her last retreat;

Should Reason guide thee with her brightest ray,

And pour on misty Doubt resistless day;

Should no false kindness lure to loose delight,

Nor praise relax, nor difficulty fright;

Should tempting Novelty thy cell refrain,

And Sloth effuse her opiate fumes in vain;

Should Beauty blunt on fops her fatal dart,

Nor claim the triumph of a letter'd heart;

Should no disease thy torpid veins invade,

Nor Melancholy's phantoms haunt thy shade;

Yet hope not life from grief or danger free,

Nor think the doom of man reversed for thee:

Deign on the passing world to turn thine eyes,

And pause a while from learning, to be wise;

There mark what ills the scholar's life assail,

Toil, envy, want, the patron, and the jail.

See nations, slowly wise, and meanly just,

To buried merit raise the tardy bust.

If dreams yet flatter, once again attend,

Hear Lydiat's life, and Galileo's end.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.online-literature.com

Az emberi kívánságok hiúsága (részlet) (Magyar)

A lelkes ifju, mikor beiratják

az intézetbe, feladja nyugalmát

hírért-névért, s e vágy lázként remeg

vérében: a talár fertőzte meg?

Művei majd túlnőnek Badley dómján,

s Bacon háza hajol fölé, inogván.

Ez vár rád? Menj, ifjú, szíved erénye

lépted az Igaz trónjához kísérje.

A nemes láng ne húnyjon ki valódból,

mígnem a Tudás végvára behódol;

vezessen a sugaras Értelem,

s győzzön a fény ködös kétségeken;

a feslett gyönyört – csábít bár – ne kergesd,

gáncstól ne félj, dícsérettől ne ernyedj;

múló divat ne kísértse szobád,

s meg ne izleld a restség mámorát;

ám a szépség ficsurakra nyilazzon,

művelt szíven diadalt ne arasson;

véred ne rontsa betegség soha,

kerüljön a mélabú fantoma;

tudd: kín s veszély nélkül senki sem élhet,

s téged sem kerül el a földi végzet.

Nézz a muló világra, érdemes,

s hagyd a könyvet addig, – hogy bölcs lehess;

lásd, a tudósra hány baj vár e földön:

ínség, irigység, gond, pártfogók, börtön.

S lásd, a világ későn s balgán itélve,

szobrot emel az elhantolt erényre.

Idézd, ha csalnak álmok fényei,

hogy élt Lydias s halt Galilei.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap