Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Amis, Kingsley: Az utolsó háború (The Last War Magyar nyelven)

Amis, Kingsley portréja
Rakovszky Zsuzsa portréja

Vissza a fordító lapjára

The Last War (Angol)

The first country to die was normal in the evening,
Ate a good but plain dinner, chatted with some friends
Over a glass, and went to bed soon after ten;
And in the morning was found disfigured and dead.
That was a lucky one.

At breakfast the others heard about it, and kept
Their eyes on their plates. Who was guilty? No one knew,
But by lunch-time three more would never eat again.
The rest appealed for frankness, quietly their guns,
Declared, “This can’t go on.”

They were right. Only the strongest turned up for tea:
The old ones with the big estates hadn’t survived
The slobbering blindfold violence of the afternoon.
One killer of many? Was it a gang, or all-against-all?
Somebody must have known.

But each of them sat there watching the others, until
Night came and found them anxious to get it over.
Then the lights went out. A few might have lived, even then;
Innocent, they thought (at first) it still mattered what
You had or hadn’t done.

They were wrong. One had been lenient with his servants;
Another ran an island brothel, but rarely left it;
The third owned a museum, the fourth a remarkable gun;
The name of the fifth was quite unknown, but in the end
What was the difference? None.

Homicide, pacifist, crusader, cynic, gentile, jew
Staggered about moaning, shooting into the dark.
Next day, to tidy up as usual, the sun came in
When they and their ammunition were all used up,
And found himself alone.

Upset, he looked them over, to separate, if he could,
The assassins from the victims, but every face
Had take on the flat anonymity of pain;
And soon they’ll all smell alike, he thought, and felt sick,
And went to bed at noon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://answers.yahoo.com

Az utolsó háború (Magyar)

Az első ország még egész jól volt az este;
Tartalmas vacsorát evett, borozgatott,
Csevegett egy sort, s tízkor már ágyba került.
Reggel megcsonkítva, holtan találták.
Ez még szerencsés volt.

A többiek reggelinél tudták meg, szemüket
Tányérjukra szegezték. Ki a bűnös? Nem tudták,
De ebédet már újabb három nem evett.
A maradék bizalmat kivánt, puskát töltött,
Leszögezték: így tovább nem mehet.

Igazuk lett: teázni már csak a legszívósabbak jöttek;
Nem élték túl a nagybirtokú vének
A délutáni nyálzó vak erőszakot.
Egy gyilkos volt? Banda? Vagy bárki bárki ellen?
Egy valaki mindent tudott.

De ott ült mindegyik, egymást figyelve, míg jött
Az éjszaka, s látta: alig várják a végét.
Aztán a villany kialudt. Néhány még ezt is túlélhette;
Naivan azt hihették, mégis számít,
Ki mit tett vagy nem tett.

Rosszul hitték. Az egyik kedves volt a cselédhez,
A másik bordélyt tartott fenn, ott is lakott,
A harmadiknak múzeuma volt, a negyediknek ritka fegyvere;
Az ötödiknek nem volt neve sem, de a végén
Ki törődött vele?

Gyilkos és pacifista, lovag, zsidó, keresztény
Nyögve támolygott, vaktában lövöldözött;
Reggel jött rendet tenni a Nap, mint általában,
Ekkorra elfogyott lőszer s lövész,
És ő ott állt magában.

Feldúltan nézte, hátha mégis csak különbözik
Gyilkos és áldozat, de minden arc
Mint uniformist, viselte a kínt.
Egyforma szaguk is lesz, gondolta émelyegve,
S délben aludni ment.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. Zs.

minimap