Dickey, James: Állatok mennyországa (The Heaven of Animals Magyar nyelven)

Here they are. The soft eyes open.  

If they have lived in a wood

It is a wood.

If they have lived on plains

It is grass rolling

Under their feet forever.

Having no souls, they have come,  

Anyway, beyond their knowing.  

Their instincts wholly bloom  

And they rise.

The soft eyes open.

To match them, the landscape flowers,  

Outdoing, desperately

Outdoing what is required:

The richest wood,

The deepest field.

For some of these,

It could not be the place

It is, without blood.

These hunt, as they have done,

But with claws and teeth grown perfect,

More deadly than they can believe.  

They stalk more silently,

And crouch on the limbs of trees,  

And their descent

Upon the bright backs of their prey

May take years

In a sovereign floating of joy.  

And those that are hunted  

Know this as their life,

Their reward: to walk

Under such trees in full knowledge  

Of what is in glory above them,  

And to feel no fear,

But acceptance, compliance.  

Fulfilling themselves without pain

At the cycle’s center,

They tremble, they walk  

Under the tree,

They fall, they are torn,  

They rise, they walk again.

Itt vannak. Bársonyszemük nyitva.

Ha egykor erdőben éltek,

Ez itt most erdő.

Ha síkságokon éltek,

Fű hömpölyög most

Lábuk alatt örökkön.

Nincs lelkük, jöttek így is,

Tudtukon kívül s túl.

Ösztöneik virága teljén

Felemelkedtek.

Bársonyszemük nyitva.

Hogy méltó legyen, a táj

Lázas igyekezettel

Virul, adja, ha kell, ha nem:

A legsűrűbb vadont,

A legdúsabb mezőt.

Némelyeknek, persze,

Nem lenne ugyanaz

Ez a hely se, ha vértelen.

Vadásznak, mint egykor,

De karmuk-foguk tökéletesebb,

Halálosabb, mint maguk is hinnék.

Csöndesebben lopóznak,

Csöndesebben lapulnak az ágon,

És ha a préda tündöklő

Hátára ráugranak, évek

Telnek el, míg abban a mennyei

Örömben úszva odaérnek.

És az űzött vadak

Tudják, ez az életük,

A jutalmuk: járhatnak

Ily fák alatt, és nem titok,

Mi les rájuk, glóriásan,

És nem félnek, mindjük csupa

Előzékenység, készség.

Fájdalom nélkül beteljesülnek

Egy ciklus középpontjában,

Így rezzennek, így járnak

A fák alatt, így

Hullnak, szaggattatnak ízekre,

Így kelnek föl, járnak megint.