Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lewis, Alun: Ének (Song Magyar nyelven)

Lewis, Alun portréja

Song (Angol)

(On seeing dead bodies floating off the Cape)

 

The first month of his absence

I was numb and sick

And where he's left his promise

Life did not turn or kick

The seed, the seed of love was sick.

 

The second month my eyes were sunk

In the darkness of despair,

And my bed was like a grave

And his ghost was lying there.

And my heart was sick with care.

 

The third month of his going

I thought I heard him say

"Our course deflected slightly

On the thirty-second day-"

The tempest blew his words away.

 

And he was lost among the waves,

His ship rolled helpless in the sea,

The fourth month of his voyage

He shouted grievously

"Beloved, do not think of me."

 

The flying fish like kingfishers

Skim the sea's bewildered crests,

The whales blow steaming fountains,

The seagulls have no nests

Where my lover sways and rests.

 

We never thought to buy and sell

This life that blooms or withers in the leaf,

And I'll not stir, so he sleeps well,

Though cell by cell the coral reef

Builds an eternity of grief.

 

But oh! the drag and dullness of my Self;

The turning seasons wither in my head;

All this slowness, all this hardness,

The nearness that is waiting in my bed,

The gradual self-effacement of the dead.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wnyc.org/articles

Ének (Magyar)

(Látván, amint holttestek sodródnak el a fok mellett)

 

Hogy egy hónapja elment,

béna voltam, beteg,

s hol bennem élt igérete,

holt csend nehezedett,

a mag, a zsenge mag beteg.

 

Második hónapban szemem

besüppedt, bánatfekete,

és sír lett árva ágyam,

benne feküdt kísértete,

a szívem gondnak betege.

 

Hogy eltelt három hónap,

hallottam, mintha mondaná :

„Az útvonalunk elhajolt

a harmincadik éjszakán" 

Hangját a szél elfújta, lám.

 

S elveszett a hullám között,

hajója görg a tengeren,

négy hónapja volt odakünn,

fájón sikoltotta nekem :

„Felejts el engem, kedvesem !"

 

Repülőhal mint kormorán

száll elrémült hullámhegyen,

gejzirt fújnak a nagy cetek,

sirály sem fészkel tengeren,

ahol szerelmem leng s pihen.

 

Mi nem gondoltunk alkura,

egy rügyben él virág és hervadás,

s nem rezzenek, míg alszik ő,

s köré a koráll ágra ág

építi örök bánatát.

 

De óh, a húzó kín, –magam csak tompaság –

a forgó év fejemben haldokol;

e keménység, e kínzó lassuság,

mily iszonyú közellel vár az ágy,

a halál lassan felismeri önmagát



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap