Ashbery, John: Bevezetés (Introduction Magyar nyelven)

To be a writer and write things 
You must have experiences you can write about 
Just living won’t do. I have a theory 
About masterpieces, how to make them 
At very little expense, and they’re every 
Bit as good as the others. You can 
Use the same materials of the dream, at last. 

It’s a kind of game with no losers and only one 
Winner—you. First, pain gets 
Flashed back through the story and the story 
Comes out backwards and woof-side up. This is 
No one’s story! At least they think that 
For a time and the story is architecture 
Now, and then history of a diversified kind. 
A vacant episode during which the bricks got 
Repointed and browner. And it ends up 
Nobody’s, there is nothing for any of us 
Except that fretful vacillating around the central 
Question that brings us closer, 
For better and worse, for all this time.

Hogy író legyél és megírj dolgokat,
Olyan tapasztalatokkal kell rendelkezned, amelyekről írhatsz.
Hogy élsz, önmagában nem elég. Van egy elméletem
A mesterművekről, hogy hogyan lehet a lehető
Legkisebb erőfeszítéssel elkészíteni őket úgy, hogy ne
Legyenek kicsit se rosszabbak a többinél. Ugyanazokat
Az alapanyagokat használhatod, mint az álmoknál – végre.
 
Ez olyan játék, aminek nincsenek vesztesei, és egyetlen
Győztese van – te. Először is a fájdalom
Visszanyilall a történet elejére, és a történet
Felfordul, a kicseszett feje tetejére áll. Ez a történet így
Senkié! Legalábbis így gondolják egy darabig,
És a történet így már architektúra,
Aztán pedig afféle szerteágazó történelem.
Üres epizód, ami alatt a téglákat
Újrarakták és megbarnultak. És végül ez az egész
Senkié, nincs itt számunkra semmi,
Kivéve azt a nyűgös vacillálást a központi
Kérdés körül, ami közel hoz minket egymáshoz,
Jóban és rosszban, mindörökké.