Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Charles Webster (Spoon River Anthology - Charles Webster Magyar nyelven)

The pine woods on the hill,

And the farmhouse miles away,

Showed clear as though behind a lens

Under a sky of peacock blue!

But a blanket of cloud by afternoon

Muffled the earth. And you walked the road

And the clover field, where the only sound

Was the cricket's liquid tremolo.

Then the sun went down between great drifts

Of distant storms. For a rising wind

Swept clean the sky and blew the flames

Of the unprotected stars;

And swayed the russet moon,

Hanging between the rim of the hill

And the twinkling boughs of the apple orchard.

You walked the shore in thought

Where the throats of the waves were like whippoorwills

Singing beneath the water and crying

To the wash of the wind in the cedar trees,

Till you stood, too full for tears, by the cot,

And looking up saw Jupiter,

Tipping the spire of the giant pine,

And looking down saw my vacant chair,

Rocked by the wind on the lonely porch --

Be brave, Beloved!

A fenyves, ott, a dombon,

a majorság, mérföldes messzeségben,

olyan tisztán, mint a lencseüvegen, kirajzolódott

a pávakék égbolt alatt!

És délutánra felhőpokróc

burkolta be a földet. A kocsiútról letértél

a lóherésbe, ahol nem hallatszott semmi más,

csak az elömlő tücsök-tremoló.

Aztán lement a nap, távoli viharok

habzó nyúlványai közt. A kelő szél

átsöpört az égen, kilobbantotta

a védtelen csillagok lángjait,

meglóbálta a vörhenyes holdat

a dombok pereme és az almáskert

hunyorgó ágai között. Mentél

végig a parton, eltűnődve, arra, hol

a hullámok torka, mint az éji madár, a kecskefejő,

harsog a víz alatt, rikoltozik

a cédrusfákat öblögető szélnek, mentél,

és megtorpantál, csordultig telve, könnytelen

az erdei háznál: odafönn a Jupiter

billegett az óriásfenyő csúcsán,

odalenn az én üres karosszékem

hintált a szélben, az elhagyott verandán –

légy erős, Szerelmem!